Az alkotmányos jogokat eltipró, diktátorokkal parolázó minisztereket és miniszterelnököt el kell zavarniuk a magyaroknak, össze kell fogni – szavalta minapi sajtótájékoztatóján Komjáthi Imre, az MSZP alelnöke.
A szervezet proletár (proli) szárnyának vezéralakja kedveli az épületes ökörségeket. Nemrég kijelentette: „Ha valamikor érdemes szocialistának lenni, akkor most.” Mire valaki megkérdezte, ha ilyen jó a hangulat a pártban, miért állnak oly hátul a népszerűségi versenyben? (Imrénket megfogta a kérdés, kissé leizzadt – még az is lehet, hogy gondolkodni kezdett, de ez nem biztos.) Pár éve ugyanő éhségmeneteket szervezett a hiányzó munkahelyekért, később a „vállalhatatlan túlmunka” ellen hívta utcára az embereket. Nehéz követni. Ő alakította azt a bősz tüntetőt is, aki a Parlament előtti placcon vörös zászlóval a kezében körbesüvített: „Nem vehetik el tőlünk a Kossuth teret!” Majd rohamot kísérelt meg az Országház felé, ám nekiszaladt egy ott álló betonoszlopnak. Fellépése nem javított a párt szimpátiagörbéjén. Máskor az esztergomi Suzuki-gyár kerítéséhez láncolva intézett beszédet az emberiséghez Imre sajtkukac. A krisztusosra vett figurát kissé gyengítette, hogy a Megváltót alakító Komjáthi a melegre tekintettel a tér árnyékos oldalára tétette a Golgotát. (Arról nem beszélve, hogy Jézus annak idején nem mondott beszédet a keresztfáról.) Darabig szenvedélyesen sóhajtozott, de mert nem vitte el a rendőr, csalódottan távozott. Mártírrá lenni sem könnyű.
Sokat gondolkodtam, miért épp Komjáthi atlétába helyezi bizalmát a vajúdó szocialista párt. Egyik elnökségi nyilatkozatukból világosodtam meg: „Vissza kell térni a gyökerekhez!”
