Kilenc éve halt meg Csurka István író, politikus, látnok. Míg írói munkásságát könyvei, színdarabjai, politikusi életművét az általa alapított és parlamenti párttá lett MIÉP minősíti, látnoki hitelességét csak – posztumusz – az idő igazolja. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban.
Abból, amit a rendszerváltástól haláláig megjósolt, papírra vetett, szinte minden valóra vált. Már a fordulat elején figyelmeztetett: át vagyunk verve, csupán hatalomátmentés zajlik. Nem véletlen, hogy a túloldal, az arrogáns SZDSZ rendre leszólta, lenácizta, megpróbálta ügynökké sározni. Támadták, mert átlátott a szitán. És milyen tisztán… Soros Györgyöt is hamar kiismerte. „Úgy okoskodott – írta a spekulánsról –, hogy a nélkülöző magyarságot fillérekkel le lehet kenyerezni. Azért hozta ide a pénzét, hogy ne legyen forradalom, ne járjon elszámoltatással a rendszerváltás.”
A mostani világot is pontosan megjövendölte. 1998 telén írta: „Ez a kor, amelyben élünk, s különösen, ami ránk következik, az a népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. […] A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. […] A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik majd ezt a népvándorlást, ugyanis ez az érdekük.” Azt is hozzátette: nagyon keserű lesz akkor magyarnak születni.
Szomorú, hogy még a nemzeti oldal egy része is (aki nem volt ott a zsúfolt Hősök tere MIÉP-nagygyűlésein) csak későn fedezte fel az igazi Csurka Istvánt. Ha valaki, ő velünk volt kezdetektől.
