Nem árul zsákbamacskát Márki-Zay Péter, aki közösségi oldalán hírül adta, trónra kerülése után megnyitja a határokat a bevándorlók előtt. „Magyarországnak befogadó társadalomnak kell lennie, be kell engednünk a migránsokat. […] Nekünk az a fontos, hogy egy befogadó, szeretetteljes társadalom legyünk, ahol ezek az emberek magyarrá válnak legkésőbb egy-két generáció múlva.”
Nem a kétségbeejtő miniszterelnök-jelölt az első politikus, aki efféle marhasággal áll elő. Hallottunk már hasonlókat a szűkre szabott Fekete-Győr Andrástól is: „Mint az unió engedelmes tagja, végre kell hajtanunk a bevándorlókkal kapcsolatos EU-döntéseket. Ne ijedjünk meg néhány száz jámbor menekülttől!” Szél Bernadett is többször kiállt a kerítésnél hömpölygő migránsok nagyszerűsége mellett, akárcsak a fotogén Niedermüller Péter. Utóbbi egy ízben arról beszélt, a DK kormányra kerülése után minden migránst befogad. Az jön, aki csak akar. Miért is ne, hiszen érkezésük egyfajta egzotikus kaland. A nagy tolerancia persze általában addig érvényes, míg alakot nem ölt. Annak idején mi is beszámoltunk a svéd Samhällsnytt portál riportjáról, melyben arról kérdezték az utca emberét, be kell-e fogadnia az országnak a menekülteket. A megszólítottak lelkesen bólogattak: már hogyne, feltétlenül! A buzgalom akkor hagyott alább, amikor a riporter rámutatott a mellette álló emberre: „Nos, itt a páciens, őt kellene befogadni. Akkor mehet?” A lelkes „befogadók” erre ijedt makogásra váltottak: „Hát, izé, pillanatnyilag talán nem…”, „Ezt még meg kell beszélnem otthon…” stb.
Elképzelem, amint Márki-Zay beállít otthon egy beduin családdal.
Borítókép: Mirkó István
