Az ember azt hinné, hogy a méretes előválasztási pofon nyomán bujdosónak állt, netán a Dunának ment, kardjába dőlt Jakab Péter ex-miniszterelnökjelölt-jelölt, a Jobbik elnöke. De nem! Sőt ápolóit kijátszva minap ismét klaviatúrához ült az idült parizerfogyasztó. Mi több, máris hozta kedvelt figuráját, a munkásszülők parasztgyerekét – ezúttal is hibátlanul. Megjegyzem, maga elnök úr meg van győződve arról (amúgy helyesen), hogy személyében nagyszerűen ölt testet a XXI. század proli emberideálja, a bunkó. Legújabb beírásaiban régi szokása szerint Orbán Viktor miniszterelnökön keresett fogást. Idézni nem fogok a friss Facebook-mószerolásokból, legyen elég annyi, a sorokból kitetszik: a szerző állapotában nem történt javulás. Ellenkezőleg.
Csak a rend kedvéért. Visszatérő dilemma a kormánypárti médiumok háza táján: helyesen tesszük-e, hogy gyakorló elmebetegek akcióiról tudósítunk. Sokan azt javasolják, ne foglalkozzunk e kétségbeejtő figurákkal, míg mások határozottan kérik, minden áldott nap velük kezdjük a híradást. Magam kifejezetten jónak tartom azt a preventív szerkesztői megközelítést, miszerint a Jakab-féle túlmozgásos aktivisták (Tordai Bence, Hadházy Ákos, Szabó Tímea, patkányos Bangóné és elvtársaik) rendszeres szerepeltetése a maga elrettentő hatásával épp a közjót szolgálja. Jó példa erre Láriferi rendszeres mutogatása, aki már eddig három kétharmadot hozott a nemzeti oldalnak. Ebből kiindulva pedig egyetérthetünk abban, hogy Jakab kisnyilas előembergesztusai, csörgősipkás fellépései voltaképpen a kormányoldalt erősítik. Hurrá!
Borítókép: Jakab Péter, a Jobbik frakcióvezetője felszólal az Országgyűlés őszi időszakának nyitóülésén. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd