Nehéz a kereszt. A nagyvilág – benne az önmagától eltelt Európa – mára egyre jobban kihátrál a kereszténységből. A „művelt Nyugaton” kiment a divatból a hit. Jézus útjában áll a pénzhitűeknek; csak a vak nem látja: a pénz lapul minden emberi gyarlóság mögött. A jó hír – az evangélium –: a megmaradt hívők szorosan kapaszkodnak a húsvéti feltámadás üzenetébe, a keresztény világ még reménykedik, nem istentelenedhet el a világ. Ha az Úr velünk, ki ellenünk? Ha valamikor, ezekben a zavaros, véres időkben kell igazán a keresztre feszített Jézus példája: hinni a feltámadásban. Mi idehaza tartjuk magunkat rendületlenül. Nálunk az alaptörvény Istennel kezdődik – „maradiságunkért” kapunk is hideget, meleget a „művelt Nyugattól”, mint akik lemaradtak egy brosúrával. Pedig „mindössze” megmaradtunk a hitünkben. Visszük tovább a keresztet. Hiszen hinni annyit tesz, mint szívünk szerint cselekedni, hűnek maradni jóban-rosszban, mindenkor. Mintha összebeszéltek volna ellenünk, egyre jönnek a támadások. Újkori farizeusoktól kapjuk a gunyoros kritikákat. Mintha nem lett volna elég, hogy a kommunista évtizedek alatt elvették szentjeinket, keresztény ünnepeinket – húsvétkor csak a locsolkodást és a hímes tojást tűrte meg a hatalom Mária országában. Jézus Krisztust is indexre tették az istentelenek. Bár Európa idén ágyúdörgésben kényszerül ünnepelni a húsvétot, ne feledjük: van egy Rendező odafönn. Szent II. János Pál pápa szavai erősítsenek meg bennünket: „Ne féljetek!” Ha Krisztus föltámadott, a hit sem veszhet el. A sziklasír bejárata elől elgördül a kő.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)