Jézus meghalt, hogy mi élhessünk

Ha szavazásra bocsátanánk, hogy az emberek melyik ünnepünket tartják a legfontosabbnak, akkor a többség, főleg a nem hívők, bizonyára a karácsonyra voksolnának. Ebben több minden közrejátszhat, például az, hogy az államszocializmus időszakában a karácsonynak tudták a legkönnyebben elvenni a keresztény lényegét, és áttranszformálták a szeretet, a családok ünnepévé, és ezzel fogyaszthatóvá, elfogadhatóvá tették mindenki számára. Szintén a karácsony mellett „szól”, hogy az emberek értelemszerűen sokkal könnyebben tudnak azonosulni a születéssel, mint a halállal.

Jellemző, hogy ha a rokoni, ismeretségi körben valakinek gyermeke születik, akkor mindent tudni akarunk róla, még azt is, hogy az új jövevény hány centiméter, mennyi gramm és hogy van-e haja vagy nincs. Ha viszont valakit elveszítünk, akkor lényegében az egyetlen dolog, ami érdekel minket, hogy miként halt meg. Leginkább talán azért, mert mások halálából önző módon következtetést próbálunk levonni a saját sorsunkat illetően. Esetleg nemesebb a cél, azt akarjuk tudni, hogy a szerettünk, ismerősünk, barátunk szenvedett-e. S megnyugszunk, ha nem a válasz.

Elképzelhető, hogy lenne olyan keresztény, aki a szavazáskor maga is besétálna a csapdába, és a karácsonyt nevezné meg a legfontosabb ünnepnek. Mindezt azzal indokolhatná, hogy a karácsony azért áll mindenekelőtt, mert akkor született meg az Isten fia, és ez a legnagyobb ajándék az emberiségnek. Igen, a karácsony éppen ezért valóban az egyik legfontosabb keresztény ünnepünk, de csak időben előzi meg a húsvétot, fontosságban nem. A karácsonynak ugyanis csak a húsvéti események tükrében mutatkozik meg az igazi jelentősége. Isten fia ugyanis nem azért született a Földre, hogy az Úr megmutassa hatalmát az embereknek, hanem hogy a legnagyobb ajándékot adja az övéinek, a megváltást. Amikor Jézus Krisztus megszületett a Földre, tudta, hogy mire vállalkozik, tisztában volt vele, hogy a küldetésének a kereszten kell beteljesednie. Jézus Krisztus a Golgotán a keresztáldozatával átvállalta az emberiség bűnét, és megváltott minket, mindannyiunkat. Az Úr kaput nyitott előttünk, és azt üzente: aki vallja, hogy az Isten fia az élete árán megváltotta, és a bűneit megbocsátotta, az örökké fog élni. Ezzel az Úr és az emberek között új szövetség köttetett.

További Vélemény híreink

Pokol-purgatórium-paradicsom virágnyelven

Több fontos körülményre is érdemes felhívni a figyelmet a nagyhét kapcsán. Talán onnan lehet kezdeni, hogy bár Jézus tudta, mi vár rá Jeruzsálemben, virágvasárnap mégis bevonult a szent városba, mert annak, ami elrendeltetett, be kellett teljesednie. Jézus nem uralkodni jött a Földre, hanem meghalni az övéiért, és megváltani a világot. Ezért van az is, hogy nagycsütörtökön éjszaka, az utolsó vacsorát követően a Getsemáne-kertbe érkező katonáknak nem állt ellent. Sőt, amikor tanítványa, Péter kardjával lesújt Málkusra, az egyik főpap rabszolgájára, Jézus meggyógyítja a sebesült ember fülét. Lecsendesíti a tömeget, és engedelmesen átadja magát a katonáknak, valamint a kíséretükben érkező zsidó főpapoknak, hogy beteljesedjen az írás. Nem áll ellent másnap, nagypénteken sem, amikor megvádolják és halálra elítélik. Még azt is némán, alázattal veszi tudomásul, hogy a nép nem őt, hanem egy köztörvényes bűnözőt, az embert ölő Barabást menti meg a keresztre feszítéstől.

Pedig egy mozdulattal véget vethetne a szenvedésének, de nem teszi, mert ő áldozati báránynak és nem uralkodó királynak jött, többször mondta, hogy az ő hatalma nem e világból való. S hogy ezt mennyire komolyan gondolja, néhány órával később a keresztfán is bizonyítja. Köztudott, hogy Jézussal együtt két gonosztevőt feszítenek keresztre, egyet a balján, egyet a jobbján. Utóbbi egy idő után meglátja a kereszten szenvedő Krisztusban az Isten fiát, és arra kéri Jézust: „Emlékezzél meg rólam, amikor országodba jutsz!” Jézus ebben a mérhetetlen szenvedésekkel teli helyzetben sem keres kifogásokat, nem mondja, hogy hagyják békén, mert ő is a haláltusáját vívja, hanem kedvesen ezt válaszolja: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” Kis idő múlva Jézus kileheli lelkét, így sorsa beteljesedik. Két nappal később aztán, ahogy előre ígérte, feltámad, az üres sírhellyel újabb bizonyítékot ad nekünk. A karácsonykor a Földre született Isten fiának küldetése a húsvéti csodával nyert értelmet.

Meghalt, hogy mi örökké élhessünk.

Ebben a nehézségekkel teli időszakban – a koronavírus-járvány két éve sanyargat minket, az ukrajnai háború pedig tízezrek életét követeli, és milliók életét keseríti meg – különösképpen szükségünk van kapaszkodókra, főként a legnagyobbra, a megváltásra. A húsvéti csoda azt üzeni nekünk, hogy legyünk bárhol is a világban, és küzdjünk bármekkora nehézségekkel, tudnunk kell, hogy az Isten szeret minket. Annyira, hogy egyszülött fiát adta oda értünk. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphattunk, jó lenne, ha ezt soha, semmilyen sorscsapás közepette sem felejtenénk el, mint ahogy ő sem feledkezik meg rólunk. A húsvéti csoda a jobb latorral kezdődött, de a megváltás ajándéka mindannyiunké!

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)