– A nemzetállamok felett mindig ott lebegett egy álom: újraegyesíteni egy birodalomba Európát. Nagy Károly, Napóleon, Hitler más alapokon, de erről álmodozott – mondta Orbán Viktor néhány napja egy veszprémi megnyitón.
Ennyi éppen elég volt Ungváry Rudolf mélybaloldali írónak, hogy leleplezze a magyar miniszterelnök igazi arcát. „Orbán Viktor fokozatos, apró ugrásokkal araszol […] saját fasisztoid rendszerének történelmi legitimációja felé” – írta a Népszavában. „A demokrácia formális intézményeit paravánként fölhasználva, mintegy láthatatlanná tett formában újjászületett egy fasiszta rendszer.” Ungváry szerint a kormányfő beágyazta az európai történelem leghíresebb uralkodóinak sorába a Harmadik Birodalom diktátorát. (Az sem zavarta az indulatos betűvetőt, hogy saját fia, a kormánypártisággal szintén nem vádolható történész, Ungváry Krisztián másként látta: „Amit a kormányfő mondott, abba történelmileg nehéz lenne belekötni.”)
Jut eszembe, pár éve, amikor a XI. kerület DK-s polgármestere, László Imre azt fejtegette, hogy Adolf Hitlert 1938-ban megérdemelten választotta a Time magazin az év emberének („Munkája, amit addig kifejtett, gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan a világgazdasági válság után”), Ungváry Rudolf hallgatott, mint hal a szatyorban. De akkor sem kelt ki magából, amikor (2006-ban) Gyurcsány Ferenc e kampányüzenettel ajánlotta magát figyelmünkbe: „Van egy ország, van egy ember, van egy program.” Biztos nem ugrott be szegénynek, hogy volt már korábban egy hasonló lózung: „Ein Volk, ein Reich, ein Führer” (Egy nép, egy birodalom, egy vezér).
Memória, Rudi bácsi! Memória!
