A távozó igazságügyi miniszter, Varga Judit munkásságát értékelte minap a Népszavában egyik hajdani elődje, Bárándy Péter. Aki némi kollegialitásra, visszafogott megítélésre számított utóbbi részéről, tévedett, a Medgyessy-kormány tárcavezetője alaposan leszólta Judit asszonyt. Megtudtuk, Varga Juditnak nem volt meg a tárcához szükséges mentalitása. Ráadásul „a jogdogmatikai elvek gyakorlati érvényesülése vagy a magyar jog európai jogon belüli elhelyezkedése iránt” nem mutatott érdeklődést – bármit jelentsen is ez. Emellett nem vállalta, hogy a „kormány jogászaként” a kabinet elképzeléseit hozzáigazítsa a joghoz és jogszerűséghez, közölte Bárándy, majd kihirdette ítéletét: „Varga Judit gyakorlatilag egy katona volt, s már rég le kellett volna mondania.”
Nem emlékszem, hogy Bárándy doktor, aki két esztendeig üldögélt a D–209-es kormányában (míg főnökét meg nem puccsolta a szemkilövőhegyi kerge ember), milyen korszakos cselekedettel írta be magát a jogtörténelembe.
Csak annyi maradt meg, hogy civilben – ügyvédként – hétpróbás zsiványok egész sorát próbálta meg kimosdatni a bíróság előtt. Köztük a 2015-ös röszkei zavargásokat irányító Ahmed H. anyaszomorítót, aki kövekkel és más műtárgyakkal dobálta meg a határt védő rendőröket a hőzöngő tömeg élén. (Prókátor uram igyekezete egybeesett az Európai Parlament nézeteivel, amely feddőleg nyilatkozott a randalírozó szír harcost elmarasztaló Orbán-kormányról.)
Majd elfelejtettem, Varga Judit kritikusa – a „jog és jogszerűség” felkentje – azok táborát erősíti, akik hatalomra kerülvén, feles többséggel is félresöpörnék az alaptörvényt.
Így már világos.
Borítókép: Bárándy Péter ügyvéd (Fotó: képernyőfotó)
