Demszky Gábor kapcsán nekem mindig a Városligetben felállított Időkerék jut az eszembe. Az a 350 millió forintból készült hatvantonnás homokóra, amelynek azt a szerepet szánták, álljon és emlékeztessen a Demszky-korszakra. (Ebből csak az állás valósult meg – átadása után négy hónappal végleg leállt.) Demszky két évtizeden keresztül sikerrel hajolt el az ünnepi kordon felől érkező tojászáporok elől, végül a metróhuzat vitte ki a hatalomból 2010 őszén. Az ember csak nevet, ha azt olvassa, egyszer majd jól előveszik és elszámoltatják mindazért, ami ámokfutása alatt történt Budapesten. Sok BKV-bérlet lejárt azóta, de semmi nem történt.
Minap Drágabolgárúr beszélgetett a volt SZDSZ-es főpolgármesterrel a „megszüntetett” Klubrádióban. Demszky szerint Karácsony Gergelynek el kellene indulnia az európai parlamenti választásokon is, ugyanis jó esélyei lennének, és akkor nyilvánvalóvá válna, hogy európai szintű politikus. (Elsöprő kacaj a kommentszekcióból: „Csak addig el ne üsse a villamos.”)
Korábban is mondott már hasonló marhaságokat a visszavonult metróvájár. Egy ízben azt javasolta az ellenzéknek, ne tartsa be a szabadságát korlátozó törvényeket; nagyobb az esélyük, ha a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlnak, ha elmennek a falig.
(Egy kommentelő: „Elmenni a falig? Könnyű ezt mondani onnan, a gumiszobából.”)
Kis színes. Demszky is tagja volt annak a maoista körnek, amely 1972-ben a tanácskommün évfordulóján vörös kokárdás tüntetést szervezett a fővárosban, válaszképp arra a március 15-i forradalmi megmozdulásra, amely után kilencven embert börtönözött be a kádári demokrácia. (Akkor volt ám igazi sajtószabadság – csak nem írhattak róla az újságok.)
Borítókép: Demszky Gábor és Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
