Lassan megszokjuk, hogy az orbáni diktatúra elől Olaszországba emigrált íróházaspár, Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva időről időre tájékoztat bennünket saját borús közérzetéről, az óhazára Orbán Viktor képében leselkedő veszedelmekről. Kivált Éva asszonyba szorul rengeteg mondanivaló, minap például azt írta a közösségi oldalán, hogy már nincs is kedve híreket nézni, ordas hazugságokat elemezni, külföldön magyarázkodni az ámokfutó „békeharcos” miatt. Színigazgatók összeesküvés-elméleteit, újabb és újabb hazudozásait sincs kedve végignézni, és abból is elege van, hogy „egy a jelszó, a béke”, hiszen örökké harcolnak, s bárki bármit hazudozhat következmények nélkül. „Az ember már csak legyint, és kedve sincs ellenállni, vitatkozni, harcolni, mert minek – kesereg a betűvető asszonyka. – Úgy néz ki, ez a világ most az aljasoké.”

Tavaly, amikor még volt kedve harcolni, Éva pankrátor ekképp ugrott az Orbán-kormánynak: „Kik vagytok ti igazán, Magyarországot vezető gazemberek?” Máskor nemes egyszerűséggel közölte, hogy a világnak már csak az elborult elméjű söpredékei állnak szóba a magyar kormánnyal. Legjobban alighanem az bosszantja az idegenbe szakadt dalnokasszonyt, hogy véget nem érő átkozódásaira nem igazán vevő az internet közönsége. Panaszolja is, ha kiposztol valamit, nyomban rácuppannak, és molesztálni kezdik. „Nemcsak feministaként, polgárjogi aktivistaként, hanem humánusan érző emberként is bánt, ami itt megy. Gyomorforgató orwelli politika ez, nem kell az ujjadat lenyomni a torkodon, hogy hányjál tőlük.” Szerintem Éva asszony fölkereshetné végre a múzsáját. De legalább a kezelőorvosát.