„Amit ma állít Orbán Viktor az EU-ról, az ázsiai rokonságról, a bevándorlásról meg arról, hogy kik a barátaink és kik az ellenségeink, az egy marginális kisebbség, a Csurka-párt világképe volt” – írja Csurka népe címmel Hargitai Miklós a Népszavában. Majd azzal folytatja, 22 évvel ezelőtt erre nem lehetett politikai többséget építeni, ma viszont lehet.
„Ez az ideológiai átnevelés a NER szellemi csúcsteljesítménye” – vonja le a következtetést diadalittasan a szerző. Szegény. (Nekem valamiért a tízmillió fasisztára panaszkodó Rákosi Mátyás jutott az eszembe.)
De ez még nem minden, fogóddzunk erősen! Kiderül az írásból az is: Magyarországon kevesen gondolják, hogy a migráció lenne a legnagyobb veszély, amely a jövőnket fenyegeti. Mondjuk ez igaz, hiszen pontosan tudják, látják, hogy a kormányzat megállítja a kéretlenül érkező kerítésszaggatókat. Megtudjuk azt is, hogy miközben 2010 óta rendre többségbe került „Csurka népe”, „országosan azonban, bármelyik elemét vesszük is, változatlanul kisebbségben van”. (Ezt alighanem Pulai Publicus Intézete mérte.) Hargitai szerint a Fidesz egy szélsőséges és kisebbségi eszmerendszer nevében gyakorolja a hatalmat a többség felett – csak mi, birkák ezt nem vesszük észre. (Helyszűke miatt nem folytatom.)
Végigolvasva a leleplezőnek szánt írást, az ember csöppet sem csodálkozik az egymást követő Fidesz-kétharmadokon. Szerintem jobban járna a hazai ellenzék, ha nem ezek a Hargitai Miklósok nyúlnának a hóna alá. Aki ma Csurka Istvánon gúnyolódik, az alighanem még mindig a cseh kettőt nézi, háttal a képernyőnek.
