E sorokat (zömük idézet) még urnazárás előtt írom, ám bármilyen eredményt hoz is majd a választás, minden betűje érvényes és igaz. Az 1956-os szabadságharc három veteránja – Bándi Kund, az 1956-os Szabadságharcos Szövetség alelnöke, Cey-Bert Róbert Gyula író, Melocco Miklós szobrászművész, az Összmagyar Testület elnöke – a nemzethez intézett felhívásából idézek: „Arra kérünk benneteket, hogy legyetek a 2026-os választási küzdelem új szabadságharcosai, álljatok ki a magyar szabadság és függetlenség szent ügye mellett! Szívvel és lélekkel, szavazataitokkal támogassátok a szabadságot, a nemzeti érdekeket képviselő Orbán-kormányt, a Fidesz–KDNP jelöltjeit! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Isten, áldd meg a magyart!”

Nem tudom, hányan élnek még ötvenhatos hőseink közül, csak azt tudom, ma is sokakhoz – sokunkhoz – eljut a hangjuk. És ez így van rendjén. Néhai Wittner Mária halálraítélt egyik ünnepi beszédében ezt így fogalmazta meg: „Addig, amíg az utolsó leheletünkig harcolni tudunk a magyar szabadságért, a nemzet fennmaradásáért, meg fogjuk tenni. És erre kérem azokat a bajtársaimat is, akik már odafent vannak… Ne engedjük elveszni a hazát!” 

Most e három veterán figyelmeztet: „A szabadságszeretet évezredes örökségünk, mely mindig meghatározó szerepet játszott őseink önazonosságában, szellemi-lelki megmaradásunk biztosításában. Soha nem hajtottak fejet ellenséges idegen erők hatalmi törekvései előtt. Ha kellett, szembeszálltak a fél világgal is, megvédték szabadságukat.” Hőseink intelmét – bármire ébredünk is hétfőn – sose felejtsük!