Fráter György aszketikus életmódja – szőrcsuhában járt, böjtölt, személyes vagyonát nem gyarapította – erősítette róla a puritán, kérlelhetetlen államférfi képét. Szapolyai halála után Fráter György a csecsemő János Zsigmond gyámjaként gyakorlatilag teljhatalmat gyakorolt, és elérte, hogy az országgyűlés királlyá válassza a gyermeket.

Fráter György nem tudta megakadályozni Buda elfoglalását
Esküt tett arra, hogy hű marad hozzá, és hosszú ideig ennek megfelelően politizált. 1541-ben még sikeresen védte Budát Ferdinánd hadaival szemben, ám ugyanebben az évben Szulejmán szultán csellel elfoglalta a várost, ami az ország végleges három részre szakadásához vezetett. Ez Fráter György politikájának egyik legnagyobb kudarca és személyes tragédiája volt.
Buda elfoglalása után felismerte, hogy a török kiűzésére a magyar erők önmagukban nem elegendők, ezért a Habsburgokkal való együttműködésben látta az egyetlen reális megoldást. Eközben kincstartóként, majd helytartóként megszervezte a keleti országrészt, megerősítette a közigazgatást és a hadügyet, és ezzel megalapozta a későbbi Erdélyi Fejedelemséget. Jelentős hatalom összpontosult a kezében: irányította a pénzügyeket, a hadsereget és az igazgatást is.
Fráter György egyensúlyozni próbált
Politikájának középpontjában az egyensúlyozás állt. Egyszerre tartott fenn kapcsolatot a Habsburgokkal és a törökkel, mert úgy vélte, csak így lehet időt nyerni és megóvni az országot a teljes pusztulástól. Ennek érdekében nemcsak tárgyalt a Portával, hanem fizette az évi adót, ajándékokat küldött a pasáknak, és Lippa visszafoglalása után szabad elvonulást biztosított a török őrségnek.
Ezek a lépések tudatos taktikai döntések voltak, de a kortársak, különösen a császári hadvezetés szemében egyre inkább árulásnak tűntek. Délszláv származása és a törökökkel fenntartott kapcsolatai tovább erősítették a vele szembeni gyanakvást, míg a magyar főurak egy része egyszerű származása és hatalma miatt ellenszenvvel viseltetett iránta.

1551-ben politikája csúcspontjához érkezett: sikerült rábírnia Izabella királynét és fiát a lemondásra, és Erdélyt átadta Ferdinándnak, ezzel látszólag megvalósítva az ország egyesítésének tervét. Jutalmul erdélyi vajda és esztergomi érsek lett, bíborosi rangot is szerzett. Ugyanakkor a Habsburg hadsereg nem bizonyult elég erősnek a török támadások kivédésére, így Fráter György továbbra is kénytelen volt fenntartani kapcsolatait az oszmán féllel, ami tovább növelte a vele szembeni bizalmatlanságot.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!