Ókori civilizációk mágikus mindennapjai

Az ókori Mezopotámia, Egyiptom, Görögország és a Római Birodalom mindennapi mágikus gyakorlatait, átokszövegeit és kultikus tárgyait mutatja be az ohiói Toledo Museum of Art legújabb, július elejéig látogatható történeti kiállítása. A páratlan leletegyüttes tudományos feldolgozásából kiderül, hogy a varázslat és az amulettviselés nem csupán a marginalizált rétegek eszköze volt, hanem az ókori államigazgatás és az elit is napi szinten alkalmazta társadalmi pozíciója megtartására.

Miniatűr koporsó átokfigurával Fotó: Image Studio, Brüsszeli Királyi Művészeti és Történeti Múzeumok

A Cursed! The Power of Magic in the Ancient World (Elátkozva! A mágia ereje az ókori világban) című kiállítás a mágiát mint a környezet feletti kontroll megszerzésének alapvető emberi kísérletét vizsgálja. A tárlaton bemutatott leletek között szerepelnek a gyermekágyi halandóságot okozó Lamastu démon távoltartására szolgáló, a védelmező Pazuzu démont ábrázoló mezopotámiai amulettek, fizikai kényszert is megidéző „szerelmi” rontások, valamint a pereskedések során az ellenfél elbizonytalanítására használt átokszövegek. 

Miniatűr koporsó átokfigurával  Fotó: Image Studio, Brüsszeli Királyi Művészeti és Történeti Múzeumok

A kiállított tárgyak között feltűnik egy Párizs környékéről származó vörös jáspis is, amelyet az ókorban a kólika és a gyomorbántalmak elleni védelemként hordtak.

Állami rituálék és hellenisztikus szinkretizmus

A tárlat egyben rávilágít az ókori civilizációk eltérő mágiafelfogására is. Míg Mezopotámiában és Egyiptomban a mágikus rituálék az állami kultusz szerves részét képezték – az állami papok például az ellenséges vezetők agyagfiguráinak rituális összetörésével „támogatták” a hadjáratokat –, addig az ókori Görögországban a mágiát inkább megbélyegezték. Ennek ellenére a válságos időszakokban a legfelsőbb körök is ehhez az eszközhöz nyúltak: a peloponnészoszi háború idején pusztító athéni pestisjárvány alatt a feljegyzések szerint maga az államférfi, Periklész is kénytelen volt egy idős asszony által készített talizmánt viselni a csuklóján.

Nagy Sándor az isszoszi csatában, mozaik az i.e. 2 század végéről   Fotó: Berthold Werner / Wikimedia Commons

Az ókori Mediterráneum mágikus gyakorlatainak globalizációja Nagy Sándor hódításaival (Kr. e. 4. század) vette kezdetét. A hellenizmus korában a Közel-Kelettől egészen Iránig terjedő térségben a babiloni, egyiptomi, görög, szíriai és zsidó tradíciók egyedülálló kulturális és vallási egybeolvadása ment végbe. A Római Birodalom idejére a varázsigékkel ellátott drágakövek és amulettek viselése már a birodalom egész területén – a mai Bulgária területén azonosított katonai táboroktól kezdve a provinciális központokig – társadalmi jelenséggé vált; az alsóbb társadalmi osztályok és nők számára az amulettviselés sokszor az érvényesülés egyetlen reményét jelentette a merev római hierarchiában.

A kiállítás kurátorai hangsúlyozzák: az ókori civilizációkban kikristályosodott, majd a középkoron át öröklődő mágikus gondolkodásmód egészen az elmúlt évszázadig a hivatalos kultúra része maradt, de nyomai – például a kristályok vagy a rézkarkötők mai használatában – a modern társadalmak mindennapjaiban is kimutathatók.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.