Mekcsey Istvánt meggyilkolták – méltatlan körülmények közt halt meg az egri vár hős védője

Mekcsey István neve elválaszthatatlan az egri vár 1552-es hősies védelmétől, mégis alakja méltatlanul háttérbe szorult Dobó István és Bornemissza Gergely mellett. Mekcsey István a vár második legfontosabb embere volt: karizmatikus, keménykezű vezetőként jelentős szerepet játszott a győzelem kivívásában.

Mekcsey István harc közben

 A Mekcsey családnak több birtoka és kiterjedt rokoni hálója volt. Testvérei közül többen egyházi pályára léptek, sőt rokoni kapcsolatba kerültek Bornemissza Gergellyel is, ami később szerepet játszott a halála utáni megtorlásban. 

Mekcsey István harc közben

Mekcsey István ifjúkora

Születését 1500 körülre teszik, és 1547-ben már fontos tisztséget töltött be: Huszt várának hadnagya és Máramaros alispánja volt. Mindez jól mutatja, hogy az egri ostrom idején már tapasztalt katonának számított.

Felesége, Szunyogh Eszter a Felvidék egyik leggazdagabb családjából származott. Házasságukat Egerben kötötték, és egyetlen gyermekük, Sára még kisgyermek volt az ostrom idején – apja a tragikus halála miatt nem is láthatta felnőni. Ez a személyes tragédia még inkább árnyalja a hős életútját.

Mekcsey 1552-ben vette át az egri vár vicekapitányi tisztségét, és már a harcok előtt igyekezett támogatást szerezni. A források szerint ő képviselte Dobót a vármegyék gyűlésén, ahol segítséget kért az „ország pajzsának” számító vár megvédésére. A nemesség azonban eleinte elutasító volt, sőt gúny tárgyává tették őt, ami jól mutatja, mennyire magukra maradtak a vár védői.

Mekcsey István esküvője

Az egri vár ostroma

Az ostrom során Mekcsey a tartalék csapatokat vezette, és mindenütt jelen volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. 

Kortársai szerint személyes bátorsága és hajthatatlan természete tartotta a lelket a védőkben a harmincnyolc napos küzdelem alatt. 

Egy fennmaradt búcsúlevele – amelyet szeptemberben írt – drámai őszinteséggel mutatja be a helyzet kilátástalanságát: a védők szinte biztosra vették a pusztulást, mégis kitartottak.

A török sereg végül 1552 októberében elvonult Eger alól. A győzelem után Mekcsey részt vett a Göncön tartott gyűlésen is, ahol beszámolt az ostromról és segítséget kért a vár helyreállításához. A vármegyék azonban ekkor is vonakodtak támogatást nyújtani, ami tovább növelte a két kapitány – Dobó és Mekcsey – kiábrándultságát. Nem véletlen, hogy 1552 végén felmentésüket kérték tisztségük alól, és végül 1553 elején átadták a várat.

Mekcsey ezt követően útnak indult a Felvidéken élő családjához. Ez az út azonban tragikus véget ért. Sajóvárkonyban – a mai Ózd területén – néhány katonájával betért egy faluba, ahol konfliktusba keveredett a helyi parasztokkal. A vita okáról többféle változat is fennmaradt: egyesek szerint élelmet – tyúkot és birkát – akart szerezni, mások szerint csupán megpihent volna, ám a helyiek ellenségesen viselkedtek.

Mekcsey István halála

A helyzet gyorsan elfajult. Mekcsey, aki a harcok során edzett, indulatos természetű katona volt, kardot rántott, mire a parasztok is fegyvert fogtak. A csetepaté során embereit szétszórták, őt magát pedig hátulról leütötték és megölték. Egyes beszámolók szerint nem is egyszerű parasztok voltak támadói, hanem fegyveresek, akik tőrbe csalták – ezt azonban biztosan nem tudjuk.

Halála különösen tragikus: az a férfi, aki hónapokon át szembeszállt a hatalmas török sereggel, végül saját honfitársai kezétől esett el. A történet jól mutatja a korszak feszültségeit, a háborúk által megviselt társadalom széthullását és az egymás iránti bizalmatlanságot.

A gyilkosság után Bornemissza Gergely – aki rokoni kapcsolatban is állt vele – kegyetlen megtorlást hajtott végre. A várkonyiakat súlyosan megbüntette, értékeiket elkobozták, s még a falu harangját is elvitték, mintegy jelképes büntetésként. Mekcsey István emléke ma is él: Sajóvárkonyban emléktábla őrzi nevét, testét pedig Szepeskáptalanban temették el, bár sírjának pontos helye nem ismert. Kevés fennmaradt levele közül is csak egy maradt ránk, a többi az idők során elpusztult. Élete és halála egyszerre hősi és tragikus. Mekcsey nemcsak kiváló katona volt, hanem olyan ember, aki a végsőkig kitartott hazája védelmében. Sorsa arra emlékeztet, hogy a történelem legnagyobb hősei sem mindig a csatatéren esnek el – néha a békéhez vezető úton, értelmetlen erőszak áldozataként veszítik életüket.

Mekcsey István emléktáblája (Forrás: Wikipédia)

Mekcsey István:

1. Az egri vár védelmének kulcsfigurája volt Dobó István mellett, aki személyes bátorságával és vezetői képességeivel döntően hozzájárult az 1552-es győzelemhez,

2. Tevékenysége jól példázza a végvári harcok világát: nemcsak katona, hanem szervező és diplomáciai feladatokat is ellátó vezető volt, aki a támogatás hiánya ellenére is kitartott,

3. Tragikus halála rávilágít a korszak társadalmi feszültségeire, és arra, hogy a hősök sorsa nemcsak a csatatéren, hanem a hétköznapi konfliktusokban is megpecsételődhetett.