Új meteorraj tűnt fel az égen

A globális hálózatot alkotó égboltmegfigyelő kamerák szokatlan meteoraktivitást észleltek; rövid időn belül kétszáznyolcvankét felvillanást rögzítettek az éjszakai égbolton. E mindeddig ismeretlen aktivitásról úgy vélik, hogy egy új meteorraj megszületésének lehetünk a szemtanúi. A kutatók arra gyanakodnak, hogy egy erősen elnyújtott excentrikus pályán keringő aszteroida nem élte túl a perihéliumát, és amikor a központi csillagunkhoz túl közel került, a Nap gravitációs ereje apró darabokra téphette szét.

A meteorok a csillagos ég leszebb látványosságai közé tartoznak Fotó: NASA/Preston Dyches

Új meteorraj felfedezéséről számolt be a rangos csillagászati szakfolyóirat, a The Astrophysical Journal. Az eddig megfigyelt és egyetlen rajhoz tartozó közel háromszáz meteor származása azonban jelenleg még nem tisztázott.

Új meteorraj azonosításáról számolt be a NASA kutatója    Fotó: Ahmed Abd Elkader Mohamed / Wikimedia Commons

Új meteorraj bukkant fel a csillagos égen

Az éjszakai égbolton minden évben több alkalommal is megfigyelhetünk periodikusan visszatérő erős meteoraktivitást. A „csillaghullás” az égbolt leglátványosabb, szabad szemmel is jól látható jelenségei közé tartozik. A Föld a Nap körüli pályáján haladva több kozmikus porfelhőt is keresztezhet, amelyeknek apró, gyakran csak egy-két milliméteres szemcséi a súrlódási hőtől felizzva égnek el a földi atmoszférában. Ezeket a felhőket általában üstökösök törmelékei alkotják. Az egyik leglátványosabb meteorraj, a Perseidák például egy olyan, 26 kilométer széles üstökös törmelékanyagából származik, ami 133 évente kerüli meg a Napot. 

Az augusztusban észlelhető egyik leglátványosabb meteorraj, a Perseidák radiánspontja a Perseus csillagképben található    Fotó: NASA-JPL

„Azok az apró anyagszemcsék, amelyek kölcsönhatásba lépnek a légkörünkkel és létrehozzák a népszerű Perseidák meteorrajt, a Swift-Tuttle üstökösből származnak. Ez a minden évben felbukkanó meteorraj augusztusban észlelhető, és a hónap közepén tetőzik az aktivitása. Giovanni Schiaparelli olasz csillagász volt az, aki 1865-ben rájött, hogy ez az üstökös a Perseidák forrása” – magyarázzák a NASA szakemberei. Ahogy ezek a parányi töredékek elérik a légkörünket, néha több mint 24 kilométer/másodperces sebességgel haladva, 

gyorsan felmelegszenek a súrlódási hőtől és elégnek, látványos fényjelenséget produkálva. 

„Amikor az üstökösök megközelítik a Napot, az általuk kibocsátott por fokozatosan szétterjed a pályájuk körül” – teszik hozzá a NASA illetékesei.

Egy meteor fénycsíkja az éjszakai égbolton   Fotó: Brocken Inaglory  / Wikimedia Commons

„A Föld minden évben áthalad ezeken a törmelékmezőkön, és az ezekben lévő kozmikus porszemcsék az atmoszférával ütközve felizzanak, tüzes és színes csíkokat hozva létre az égen” – írják a NASA tudósai, akiket az Ilf Science tudományos hírportál idéz. De nem csak az üstökösök, hanem a nagyobb aszteroidák is meteorrajok forrásaivá válhatnak, amire igen jó példát nyújtanak a Geminidák. A csillagászok megállapították ugyanis, hogy a minden év decemberében felbukkanó meteorraj a 3200 Phaeton néven ismert szétesett kisbolygó anyagából származik.

Egy mindeddig ismeretlen égitesttől származhat a raj

Egy új, a The Astrophysical Journal csillagászati szaklapban 2026. március 27-én megjelent tanulmányban Patrick M. Shober, a NASA munkatársa - aki a világ minden tájáról származó kamerás megfigyelések adatait analizálja abból a célból, hogy felderítse és katalogizálja a légkörben észlelt meteorfelvillanásokat -, arról számol be, hogy egy mindeddig ismeretlen eredetű meteorrajt fedezett fel. Az összesen 235 271 meteor és tűzgömb pályaelemeinek megvizsgálása során Shober több száz olyan meteort talált ugyanis, amelyek látszólag egy mindeddig ismeretlen égitesttől származnak.

Számos meteorraj származhat szétesett üstökösökből   Fotó: Star Walk

Meteornak nevezzük azt a fényjelenséget, amit a bolygóközi térben keringő apró kozmikus testek okoznak, amikor a földi atmoszférába jutva a súrlódási hőtől felizzanak, és ionizálják azt. A meteoroidok azok az apró porszemek, illetve anyagszemcsék, amelyek a Nap körül keringenek. A légköri izzást túlélő és a Föld felszínét elérő meteoroidot pedig meteoritnak hívjuk. Tűzgömb az az extra fényes meteor, amelynek fényessége eléri vagy meghaladja a –5 magnitúdót, vagyis a Vénusz fényerejét.

„Az ismeretlen eredetű rajhoz kapcsolódó 282 meteor egy olyan aszteroida történetét meséli el, amely túl közel került a Naphoz” – magyarázza Patrick M. Shober , az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA csillagásza, hozzátéve, hogy a meteorrajok segítségével megtalálhatják a szülőobjektumaikat is, miközben azok keresztül haladnak a Naprendszeren. „Egy aszteroida vagy egy üstökös által kibocsátott törmelékrészecskék eleinte szorosan egymás mellett haladnak. Képzeljük el, hogy egyetlen csepp ételfestéket préselünk egy mozgó vízsugárba. Kezdetben a festékszemcsék is szoros, koncentrált felhőben maradnak, de ahogy a víz nagy sebességgel mozog, az örvénylő áramlások magukba vonzzák a festéket alkotó részecskéket, amik ezáltal szétterülnek és elhalványodnak” – szemlélteti a a jelenség lényegét a csillagász.

                           A meteor  olyan fényjelenség, amit a légkörbe elégő apró kozmikus objektum felizzása okoz                                       Fotó: Brocken Inaglory / Wikimedia Commons

 „A világűrben a bolygók gravitációs vonzása ezekhez az áramlatokhoz hasonlóan működik. Némileg azonban eltérő módon vonzzák magukhoz az egyes kozmikus töredékeket, és ennek következtében az egykor szorosan egymás mellett haladó törmelékdarabok fokozatosan szétsodródnak egészen addig, amíg teljesen szétszóródva a Naprendszer háttérporává nem válnak” – fűzi hozzá a NASA szakértője.

Ikarus-hatás: a Nap gravitációja téphette szét

Az aszteroidák esetében csak alig néhány ismert hatás, illetve esemény alkalmas az ilyen típusú törmelékek keletkeztetésére. Ilyen ok lehet a saját tengely körüli forgásuk okozta széttöredezés, vagy az árapályerők általi szétszakításuk – amit a Naprendszer más nagyobb tömegű objektumainak a gravitációja okoz és ami egyenetlenül hat az aszteroidára az égitest egyes részeinek a leválását okozva.

A 243 Ida kisbolygó asztrofotója   Fotó: NASA/JPL

Kisbolygónak vagy aszteroidának nevezzük azokat a Nap (vagy más csillag) körül keringő szabálytalan alakú, szilárd, és a törpebolygóknál kisebb égitesteket, amelyeknek 1 métertől 1000 kilométerig terjed az átmérője, és nem rendelkeznek atmoszférával.

Az égboltmegfigyelő kamerák felvételein elkülönített 282 meteor pályaelemeit vizsgálva Patrick M. Shober arra a következtetésre jutott, hogy ezt a mindeddig ismeretlen meteorrajt egy gravitációs árapály-szétszakítási esemény hozhatta létre. A meteorraj szülőobjektuma egy olyan túlságosan is elnyújtott pályán keringő aszteroida lehetett, ami az egyik perihéliuma során túl közel került a központi csillagunkhoz, és a Nap gravitációs ereje egyszerűen szétszakította. 

Az aszteroidákból is keletkezhetnek meteorrajok    Fotó: Scientific American

Pillanatnyilag még nem ismert, hogy ennek az új meteorrajnak melyik aszteroida lehetett a szülőobjektuma. A meteorraj felfedezője, Patrick M. Shober azonban azt reméli, hogy a NASA 2027-ben induló Near-Earth Object Surveyor missziója választ fog adni erre a jelenleg még nyitott kérdésre is.

A kapcsolódó tanulmány teljes terjedelmében és angol nyelven itt olvasható el.

A NASA kutatója:

• egy eddig ismeretlen meteorraj felfedezéséről számolt be,
• amely egy olyan aszteroidától származhat,
• ami a keringése során túl közel került a Naphoz,
• és a központi csillag gravitációs ereje széttépte.