Az Új Baloldal és a civilek

Takács András
2001. 12. 20. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Civil Demokratikus Unió (CDU) 1998-ban jött létre, a választások után, mivel a civil szférában tevékenykedő érdekvédők úgy értékelték, hogy a társadalmi szervezetek által folyamatosan jelzett társadalmi problémákat a pártok nem vették komolyan. Ennek eklatáns példája a kedvezményes lakáshitelkamatok ügye. Az Állampolgári Jogvédő Liga már a törvény megjelenésekor jelezte jogi és szociális kifogásait, aláírási akciót kezdeményezett, de hiába, a képviselők nem érzékelték az ügy társadalmi és szociális veszélyeit. Azt az állapotot, amikor már két-háromszázezer családot érint az ügy, és több mint húszezer család otthona kerül közvetlen veszélybe, továbbá a kamatos kamat következtében az eredeti tőketartozás tízszeresét is eléri egyes családoknál a rárakódott kamatteher. Most kerül rá csak sor, tíz év után, hogy valamilyen megoldás születik a rendezésre. A liga magját alkotó és más érdekvédő személyek a CDU megalakításával közvetlen politikai képviselethez kívánják juttatni a civil szervezeteket.
A civil társadalom felé nyitás szólama a pártok részéről mindig is csak propagandacélokat szolgált. Másrészt a legtöbb párt vagy a maga soraiból alakított neki tetsző és célú civil szervezetet, vagy a saját szekértáborához tartozó civil szervezeteket protezsált. Így a ténylegesen független ügyek és különböző társadalmi csoportok értékeit képviselő civil szervezetek nem rendelkeztek – és ma sem rendelkeznek – megfelelő politikai támogatottsággal a parlamentben.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mitől más egy civil aktivistákból szerveződött párt, mint az öszszes többi. Talán nem mellékes körülmény, hogy zömében olyan emberek alkotják, akik már akkor foglalkoztak embertársaik problémájával, amikor az semmiféle előnnyel vagy pénzzel nem járt, csak tették, amit a lelkiismeretük és társadalmi kötelességtudatuk diktált, tették elhivatottságból, személyes érdek nélkül. Ezek az emberek nem „lettek” valamilyen kultúrkör vagy intézményi ismertség alapján, hanem a közügyek hozták össze őket, és az idő nevelte őket politikussá. Alapvető különbség az is, hogy ezek az emberek tudnak ügyek mentén politizálni, attól függetlenül, hogy melyik szekértábornál van az igazság. Egy-egy politikai döntésük mögött mindig ott van arra az egyszerű kérdésre adott válasz: mennyire és kinek jó? Fel mernek tenni egyszerű, ám lényeges kérdéseket. Pragmatikus emberek, megvan még bennük a józan paraszti ész képessége. Civiliából pártpolitikussá avanzsálódott személyekben nem okoz problémát egyszerre baloldalinak, kereszténynek, nemzetinek és liberálisnak lenni, mert ezek az eszmerendszerek, értékek nemhogy kizárnák egymást, hanem éppenséggel teljessé teszik egy közéleti ember életfelfogását. Csak a pártsoviniszták állítják szembe egymással ezeket az értékeket.
Másik jogos kérdésként merül fel, hogy miért az úgymond „baloldalon” helyeztük el magunkat. A Civil Minimum megfogalmazásánál (1997) már kifejtettük, hogy a „jobb” és a „bal” mint politikai kategória, identitást jelző megfogalmazás, értelmezhetetlen mindaddig, míg az adott oldal politikai értékrendszere nem tisztázottak, és nem viszszaigazoltak a társadalom részéről. Ez a tisztázási folyamat a jobboldalon végbe ment, a társadalom tudja és érti, hogy mit várhat a jobboldaltól, és kik alkotják. Bár a jobboldal kormányának szociális érzékenysége messze nagyobb, mint a magát baloldalinak valló kormányé volt, szociálisan hátrányos helyzetű emberek iránti elkötelezettségünk mégis a baloldalra helyez minket. Az MSZP vonatkozásában közismert is az a mondás, hogy Európában a baloldali kormányok közül az MSZP kormánya folytatta a legjobboldalibb gazdaságpolitikát. Vagy az, hogy az MSZP a „multik” pártja.
Nézőpont kérdése persze, hogy milyen értékek alapján helyezünk ide vagy oda politikai csoportosulásokat. De egy biztos: a CDU és az Új Baloldal tagsága az eszmei baloldalon, a politikailag aktív társadalom mezőjében helyezi el magát. Megítélésünk és szándékunk szerint az Új Baloldal létrejötte nemcsak kritikája az MSZP-nek, hanem alternatívája is egyben. Természetesen nem hisszük, hogy a bigott MSZP-hívők ránk szavaznának, vagy nem eltaposandó ellenségnek tekintenének minket. De hisszük azt, hogy a társadalom jelentős része igényelne egy olyan nemzeti elkötelezettségű, baloldali értékeket megjeleníteni és törvényhozói szinten képviselni is képes politikai erőt, amely nemcsak magára veszi a baloldaliság köpenyét, hanem szívében, elkötelezettségében is az. A CDU tagsága szükségesnek tartana egy baloldali összefogást, főleg a többi szociáldemokratával és más kis pártokkal, de nem mindenáron, és nem elvtelenül. Nem szeretnénk, nem akarunk az MSZP propagandagépezetének martalékává válni, vagy a Munkáspárt avítt és nemzetietlen törekvéseiben közösködni.
Meggyőződésünk, hogy a magyar közéletnek szüksége van egy új és konstruktív baloldalra.
A szerző a Civil Demokratikus Unió budapesti elnöke

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.