Európai Unió: már lenyomtuk a kilincset

Közvetlenül a sikeres laekeni csúcs, valamint az Európai Bizottság Magyarország előrehaladásáról a tagság felé című 2001. évi éves jelentése után vagyunk. Reménybeli európai uniós tagságunkkal nemcsak kapunk, hanem adunk is. Adjuk közép-európai életérzésünket, kultúránkat és hitünket. Azt az eltökéltségét, hogy Kelet-Közép-Európa népei akarnak egymás mellett békében élni. Felismerték vagy felismerik, hogy a nyelvek és kultúrák sokszínűsége e sokat szenvedett térségben nem szükségszerűen megosztó erő, hanem európai érték.
Adjuk, mi, magyarok Európának Bartókot és Kodályt, Adyt, Márait és Wass Albertet, tizenkét Nobel-díjas tudósunkat, száznál több olimpiai bajnokunkat. Adjuk Tokaj fenséges italát, a magyar konyha remekeit, gyönyörű mediterrán városunkat, Pécset és a szépen fejlődő világvárost, Budapestet. És ha ezt a nagyszerű sort kiegészítjük Smetanával, Hraballal, Prousttal és Vajdával, a gyönyörű barokk Prágával vagy a tudomány jeles közép-európai bölcsőjével, Krakkóval, akkor csak az lehet a kérdés: hiheti-e magáról Európa, hogy ezen értékek nélkül teljes lehet? Adjuk végül hitünket, igaz eltökéltségünket az egységet elmélyítő, de a sokszínűséget megőrző Európai Unióért. Az európai egység útja nem az Arthur Miller-i olvasztótégely, hanem ez a sokszínűség.
Ha a 2000. évi országjelentés megjelenésétől számított egy évet a magyar és a nemzetközi szaksajtó tükrében kívánjuk értékelni, akkor támpontokat kell meghatározni. Ilyen támpont lehet a legtöbbet használt értékelő szavak, kifejezések csokorba gyűjtése. Ezek a kulcsszavak – a vizsgált időszakban – az alábbiak voltak: esély (chance), elismerés (admission), áttörés (breaking through). Az esélyt egyértelműen a 2000. decemberi nizzai csúcs sikeres befejezése jelentette. Ez esetben mindenképpen hangsúlyozni kell a csatlakozni szándékozó országok érdeket. A tervezett intézményi reformokat illetően közel sem tekinthető átütő sikerűnek a francia elnökséget záró állam- és kormányfői konferencia. Mégis, a csatlakozni szándékozó jelölt országok számára Nizza az esélyt jelentette.
Mert a) lezárta az intézményi reformok azon körét, amelyeknek megléte előfeltétele volt a bővítésnek; b) megerősítette, hogy az Európai Unió 2003. január 1-jétől kész fogadni azon tagjelölteket, amelyek megfelelnek a tagsági követelményeknek és lezárták a csatlakozási tárgyalásokat; c) jóváhagyta a bővítési stratégiai dokumentumot, ezzel az Európa Bizottság lényegében közzétette az Európai Unió hivatalos pozícióit.
Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság javaslatot tett a tárgyalások lezárásának menetrendjére azzal, hogy megerősítette: a legfelkészültebb országokkal a tárgyalások 2002-ben lezárhatók lesznek, továbbá a tárgyalások felgyorsításáért a mentességi kérelmeket három csoportba osztotta. Azt is javasolta, amennyiben egy fejezetet nem tudnak lezárni és csak néhány pontban marad nézeteltérés, az adott fejezetet félre lehet tenni, és később újra elő lehet venni.
Megerősítette az 1997-es luxemburgi csúcs döntését, miszerint az EU bővítése átfogó nyílt folyamat, amely a jelölt országok egyéni teljesítménye alapján megy végbe. A nizzai csúcs kinyilvánította, hogy a 2004. évi, európai parlamenti választásokon már részt vehetnek az új tagországok is.
Az elmúlt egy esztendő másik kulcsszava az áttörés volt. A korábbi években félsikerek és részeredmények után is elhangzott szuperlatívuszok mára jelentősen devalválódtak. Ma már tudjuk, sok esetben vajúdtak a hegyek, és egérke született. Ezért nehéz 2001 első fél éve svéd elnökségének munkáját úgy értékelni, hogy egyszer és mindenkorra valós értékén minősítsük a nagyszerű eredményeket. A nemzetközi és magyar szaksajtó egyszerűen „áttörésnek” értékelte a svéd elnökség munkáját.
A 2001. június 12-i miniszteri szintű tárgyalási fordulón Magyarország 22 fejezet ideiglenes lezárásáig jutott el. Itt kell reagálni egyes ellenzéki politikusok azon megjegyzésére, hogy olvasatukban a 2001. évi országjelentésből kitűnően hazánk elveszítette négy évvel ezelőtti meglévő helyzeti előnyét. Csupán Ciprus zárt le 22 fejezetet ideiglenesen. Az összes többi jelölt ország ennél kevesebbet teljesített. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Csehország 19, Szlovákia 17, Lengyelország 16 fejezet ideiglenes lezárásáig jutott ez év október 1-jéig. Mit mondhatunk erre? Soha nagyobb helyzeti előnyvesztést ne szenvedjünk. A számszaki adatoknál – mára már 24 ideiglenesen lezárt fejezet – csak a tárgykörök fontossága és politikai súlya tekintélyesebb: így az áruk szabad áramlása, a személyek szabad áramlása, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása, a közlekedésről szóló fejezet, továbbá a vállalati jog, a szociálpolitika, a külkapcsolatok és végül, de nem utolsósorban a környezetvédelem, csupa nagybetűvel. Túl vagyunk e nagyon fontos fejezeten is.
Az elmúlt egy év harmadik kulcsszava az elismerés. Az év elismeréssel kezdődött – a 2000. november 8-i éves jelentés közzétételével –, és azzal zárult, az idei november 13-i jelentéssel. Amit az egy év átfog időben, az is elismerés, az Európai Parlament 2001. szeptember 5-i úgynevezett Luis Queiró-jelentése. Korábban a médiumokban az éves jelentések kaptak nagyobb hangsúlyt. Ez alkalommal inkább szeretném ráirányítani a figyelmet az Európai Parlament jelentésére. Annak üzenete a legmagasabb szintű európai képviseleti fórum megnyilatkozása. Tizenöt ország 626 képviselőjének állásfoglalása. Nem lehet közömbös számunkra a jelentés közzétételének időpontja sem. Arra az Európai Bizottság éves jelentésének közzététele előtt két hónappal került sor. Megállapításai előrevetítették a készülő éves jelentés pozitív hangsúlyait. Három fontos megállapítást szeretnék idézni: fontosnak tartja kiemelni, hogy hazánk európai uniós csatlakozási szándéka az ország lakossága támogatását élvezi. Hangsúlyosan kedvezőnek értékeli e tárgyban a parlamenti pártok közötti konszenzust.
Kiemeli, hogy Magyarországon pozitívan fogadták a nizzai csúcs döntéseit, ugyanakkor megjegyzi, „nyilvánvaló igazságtalanság”, hogy Magyarország és Csehország két képviselői hellyel kevesebbet kapott, mint a hasonló nagyságú uniós tagállamok. Az Európai Parlament szerint a kérdést még a csatlakozás előtt rendezni kell. Mégpedig úgy, hogy az említett két tagjelölt is 22 hellyel rendelkezzék az Európai Parlamentben. Kiemelkedően kedvező pontja a Queiró-jelentésnek, hogy 12 csatlakozási tárgyalásokat folytató tagjelölt közül egyedül Magyarország esetében szorgalmazza az Európai Parlament a konkrét csatlakozási időpont meghatározását.
A 2001. évi munka értékeléseként elmondhatjuk: sok még az előttünk álló feladat, hosszú az út a csatlakozásig, majd az európai uniós átlagig való felzárkózásig. De hazánk teljesíteni tudja és teljesíteni fogja ebből eredő feladatait. Ugyanakkor fontos annak hangsúlyozása is, hogy hazánk csatlakozás területén kétségtelenül elért sikereit végre értékén kezeljük.

A szerző országgyűlési képviselő, az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának alelnöke