A nyilvánosság uralása nem pártprivilégium

A jól értesültség, a tudás, az információ maga a hatalom. Ez az elmúlt század talán legelcsépeltebb, de ugyanakkor egyik legbizonyítottabb közhelye. Most, a harmadik évezred elején azonban a szemünk előtt keletkezik egyre több repedés a nagybetűs Információt rejtő bunker gránittömbjén. Érzékeli ezt a tudós ma, amikor a megfejtett génszekvenciák már nem kizárólag magas röptű szakmai viták tárgyai, hanem a nagyközönség által is megismerhető, mindennapi fogalmak. Látja ezt a jogász, amikor hajdan nehezen elérhető jogszabályokkal felvértezett kliensekkel kerül kapcsolatba. Nem tudja nem észrevenni ezt a tendenciát az orvos, amikor páciense a felírt gyógyszer lehetséges mellékhatásaival kapcsolatban jól informált kérdéseket tesz fel.
Mégis, információmonopóliumuk megszűnése leginkább azokban a baloldali közvélemény-formálókban, politikusokban és újságírókban kellene, hogy tudatosuljon, akik a tömegtájékoztatással, mint hatalmi és manipulációs eszközzel egészen a közelmúltig kizárólagosan rendelkeztek. Nyilván nehéz szembesülniük azzal, hogy a közönség számára fogyasztásra tálcán kínált, előre megemésztett „igazságokat” a célsokaságból egyre többen vizsgálják meg a számukra is elérhető adatok fényében, és ez az egészséges szkepticizmus önálló következtetések levonásához vezet.
A közelmúltban Magyarországon többször is tanúi lehettünk olyan eseteknek, amelyek plasztikusan jelezték a fent említett információmonopólium erodálódását. Amikor 1998-ban, a Princz vezette Postabank látványos bukásával kapcsolatban az új kormány a bankot auditáló cégek felelősségét felvetve, azok perbe fogását helyezte kilátásba, a médiából és az érintettek nyilatkozataiból ismét megtudhattuk, mennyire nem európai, talán nem is civilizált, de legalábbis nemzetközileg mennyire szokatlan ennek a lehetőségnek még a felemlegetése is. Ezzel szemben (legalábbis a tények tanúsága szerint…) könyvvizsgálók beperlése nem első alkalommal történne meg a világtörténelemben. Elég az Arthur Andersennek (a Postabank egyik auditora) a Waste Management és a Sunbeam cégek könyvvizsgálatában vitt dicstelen szerepére és az ebből származó hétmillió dolláros büntetésére, valamint peren kívül kifizetett 110 millió dollárjára utalni.
Hasonlóan, amikor a zámolyi romák Strasbourgban menedékért folyamodtak, minimális reakcióidő elteltével már olvashattuk a jól megkomponált dicshimnuszokat az emberi jogokat (az elmaradott Magyarországgal szemben) olyannyira respektáló Franciaországról. Galliának bezzeg-zászlóshajóként történő becsónakáztatása azonban szintén betömhetetlen léket kapott a tények szikláin, a franciaországi kisebbségeket ért atrocitások és az ottani cigányellenes cselekedetek dokumentált eseteinek ismertetésén.
A Kontroll Csoport minapi jelentése sem véletlenül került támadások kereszttüzébe. Olyan elemzési módszert alkalmaztak, amelyet nekik elvileg nem lett volna szabad ismerniük, hiszen minden ilyen vizsgálati eljárás mindeddig balliberális monopólium volt. Jól emlékszünk, hogy a kilencvenes évek elején a televízió Híradójának és A Hét című műsorának hanganyagában balliberális újságírók többek között a „nemzeti” szó előfordulási gyakoriságát elemezték és ebből vontak le velős és egyúttal vérfagyasztónak vélt következtetéseket. Most ez az oldal veszi észre csodálkozással vegyes rémülettel, hogy az ő műremekeik is elemezhetők formai és tartalmi szempontból. A szöveganalízisre is felhasználható matematika azonban könyörtelen tudomány, és többrendbeli tiltakozások ide vagy oda, a Kontroll Csoport tanulmányában kimutatott nagy számú negatív jelző méltán kérdőjelezi meg a külföldi tudósítók minimális tárgyilagosságának meglétét is. (Honnan szerzik információjukat, azokat közlés előtt hány független forrásból erősítik meg, baloldali kormányok idején vajon miért nem marasztalják el annyira Magyarországot, mint jobboldaliak idején stb.)
Végül, de nem utolsósorban a státustörvény gondolatának már a felvetése is izgatott kritikát váltott ki a balliberális médiumokban, és nem szűkölködtünk atyai dorgálásokban, miszerint a példátlan tervezet könnyen Brüsszellel való kapcsolatunk elmérgesedéséhez és a szomszédos államok ellenünk fordulásához vezethet. Ehhez képest a környező és egyéb európai országok hasonló (és könnyen elérhető!) jogszabályainak fellapozása és higgadt vizsgálata azt mutatta, hogy a magyar státustörvény illeszkedik ezek vonulatába és a szomszédok aggályai viszonylag indolens intézkedésekkel valószínűleg eloszlathatók.
Összefoglalva, az alaptalan kijelentések, tényferdítések és -elhallgatások kora lejárt, a handabandázásnak befellegzett, a leellenőrizhető dolgok köre kiszélesedett. A baloldal az információs társadalomhoz történő szocializálódásának fontos első lépését tehetné meg, ha napirendre térne ezen korszakos változások fölött, és – a saját eminens érdekében is – letenne a tények időnkénti tendenciózus félreinterpretálásáról. Ha ez már az előttünk álló választási kampány előtt megtörténne, abból mindenki csak profitálna.

A szerző orvos PhD, Richmond/Budapest