„Státusmagyarok” a képernyőn

Néhány napja életbe lépett a státustörvény, elkészültek a végrehajtási rendeletek, lassan kinyitnak az igazolványokat kibocsátó irodák. Ezekben a napokban létszükséglet a gyors, pontos és hiteles információ a határon túli magyarok számára, hogy hol, milyen papírok birtokában kérhetik a kedvezményekre jogosító könyvecskét. És legalább ilyen fontos az anyaországi közvélemény pontos és hiteles tájékoztatása a helyzetről, hogy a hírek és rémhírek áradatában megértse, miért volt erre szükség, milyen valós kockázatokat rejt és mitől nem kell tartania.
A magyarországi televíziók műsorstruktúrája soha nem tükrözte azt a tényt, hogy több millió magyar él a határokon kívül. A helyzet a rendszerváltozás után sem változott lényegében: sorsuk és hétköznapjaik afféle kötelező penzumként jelentek meg, ha megjelentek. Képi és gondolati skatulyákba szorították őket, a székelyruhás, románok üldözte erdélyitől a Moszkva téren munkát kereső kárpátaljai magyarig. A „szegény rokon” effektus a határon túli magyarok érdekében létrehozott Duna Televízióban is dominált: a kulturális érdemeiért méltán díjazott műholdas csatornában vagy a skanzen-határontúlit láthattuk ezerszám, amint épp megőriz-felavat-ünnepel valamit, vagy a szenvedőt. A kilencvenes évek közepétől elindult kereskedelmi adókról most ne is beszéljünk: ott a határon túli magyarságot csak az összenőtt ikrek és a román–magyar futballmeccsek kapcsán sikerült megtalálniuk a szerkesztőknek.
Az elmúlt évben és hónapokban nagy változások kezdődtek el a magyar közszolgálati televízióknál ebben az ügyben. Ezek ellentétes irányúak – a határon túli magyarok tájékoztatására létrehozott Duna Televízió, ki tudja, miért, nekifogott egy rosszul értelmezett budapesti tévét csinálni, az MTV műholdas csatornáján pedig nagy erőkkel építik a határon túliak tájékoztatására szolgáló „új Dunát”.
Vegyük sorban a dolgokat. Valamikor nyáron – őszinte megdöbbenésemre – egy cikk látott napvilágot az egyik országos magyar napilapban. Ebben a Duna TV felügyelő szerve, a Hungária Közalapítvány közleményét idézik, amely szerint örvendetes, hogy a határon túli hírek túlsúlyát felváltották a belpolitikai beszámolók, hiszen a csatorna óhatatlanul a magyarországi médiapiaci verseny részese és a hazai nézettség megtartása, jelentős növelése nélkül képtelen fennmaradni. A kuratórium hozzáállása több mint fura – a csatornát annak idején épp a határon túli magyarok tájékoztatására hozták létre. Talán ennek a kuratóriumi hozzáállásnak az eredménye, hogy volt olyan Duna Híradó szeptemberben, amikor a budapesti főpolgármester szabadkai látogatásáról (CD-ket ígért az ottani rádiónak) hosszú percekben számoltak be a tokiói tűzvész és a zambiai nősülő érsek ügye mellett, de kimaradtak az aznapi szlovákiai, kárpátaljai és más határon túli régiók iskolakezdésről szóló hírei.
A Duna tévén megszűntek a kizárólag határon túliakkal foglalkozó műsorok, s a jelenleg futó műsorokból is elmaradoznak szép lassan (talán pénzhiány miatt?) az onnan küldött vagy ott forgatott tudósítások. A stratégiaváltás mégsem sikeres – a növekvő számú hazai hírek ellenére a hírműsorok magyarországi nézettsége katasztrofális, főleg az októberi műsorszerkezet-váltás után, amikor a csatorna vezetése úgy döntött: a jól bevált hatórás híradó helyett – felvéve a kesztyűt a kereskedelmiekkel – későbbre, a nagy nézettségű kommersz műsorok sávjába teszik át az információs műsoraikat.
Az MTV eközben szép csendben megvalósítja a maga határon túli stratégiáját a műholdas csatornán. Az m2-n december harmincadikán már a második magazinműsort indították a régiek mellett, a Héthatár a jól ismert A Hét mintájára leltározza a határon túli régiók elmúlt heti politikai-közéleti eseményeit. A december elején indított, közéleti műsor (Határátkelő) az Ablak mintájára szolgáltat keddenként heti másfél órában, naponta négyszer pedig a Kárpáti Krónika ad tíz-húsz hírt a határon túl történt eseményekről. Ezekkel a produkciókkal az MTV egy év alatt gyakorlatilag megduplázta a határon túliakkal foglalkozó műsorperceinek számát!
Ezek a mai állapotok. Egyszer talán az az idő is eljön, amikor a határon túli magyarok ügye nem kuriózum lesz a képernyőn, hanem hétköznapi természetesség.