Szövetség a terror és a káosz erői ellen

Régóta dúl egy vita az úgynevezett „realista” és „idealista” külpolitikai iskolák között. Végletekig leegyszerűsítve arról van szó, hogy a realisták nem becsülik sokra az értékek jelentőségét, míg a hatalmi egyensúlyra a béke kulcsaként tekintenek. Az idealisták szerint ezzel szemben az értékek és az egyes társadalmak karaktere bír döntő jelentőséggel az állam más nemzetekkel szembeni viselkedésének meghatározásában.
Bár mindez érdekes tudományos vitát eredményezhet, a világban a hatalom és az értékek elválaszthatatlanul összetartoznak. A nagyhatalmak milliók életét befolyásolhatják, és megváltoztathatják a történelmet. Márpedig a nagyhatalmak értékei számítanak. Ha a Szovjetunió nyerte volna a hidegháborút, más világban élnénk most.
Az Egyesült Államok és szövetségeseink szerte a világon számos közös értékben osztoznak – elkötelezettség a demokrácia, a jogállamiság, a piacalapú gazdaság és a szabad kereskedelem mellett. Múlt év szeptember 11-ét követően ráadásul a világ nagyhatalmai szorosabb szövetségbe tömörültek a terror és a káosz erői ellen. Úgy hisszük, hogy az idő nekünk, ezen értékek oldalán dolgozik.
A közös értékek és érdekek ilyen összhangja jelentős, ritka alkalmat szül. Ahelyett, hogy felidéznénk a nagyhatalmak pusztító rivalizálásának történelmi szokását, most azon igyekezhetünk, hogy a nagyhatalmi együttműködést olyan mederbe tereljük, mely többsíkú megoldást kívánó problémákra hozhat gyógyírt – a terrorizmus elleni harctól kezdve a környezeti kérdésekig.
A biztonságnak katonai erőn is kell nyugodnia, ám nem csak azon. Hogy tovább építsük azt, amit Bush elnök „a szabadságot előnyben részesítő hatalmi egyensúlynak” nevez, a lehető legnagyobb mértékben ki kell terjesztenünk a szabadság és jólét intézményeit, melyet a fejlett világban élvezünk. Nemcsak egy biztonságosabb, hanem egy jobb világ építésében is felelősséget kell vállalnunk.
Az Egyesült Államok nemzetközi partnereivel együtt harcolni fog a szegénység, a betegségek és az elnyomás ellen. Azért, mert ez jó és okos dolog. Láthattuk, hogy a szegény államok miként váltak gyengévé, miként vallottak kudarcot, kiszolgáltatottá válva a terrorista hálózatok számára – potenciálisan katasztrofális következményekkel.
Élére állunk azon erőfeszítéseknek, melyek olyan globális kereskedelmi rendszert eredményeznek, mely fejlődik és szabadabb. A kereskedelem kiterjesztése nélkülözhetetlen a szegény nemzetek fejlesztési erőfeszítései, és a nemzetek összeségének „gazdasági egészsége” számára.
Továbbra is vezető szerepet játszunk a HIV/AIDS elleni harcban, hiszen ez a kór az egész emberiséget – különösen egyes nemzeteket – veszélyeztet.
Azon leszünk, hogy minden nemzetet bevonjunk a fejlődésbe. Korábban Bush elnök a fejlesztési segélyek összegének ötvenszázalékos emelését ajánlotta. Tisztázta ugyanakkor, hogy az új pénzt új feltételekhez köti. Az új források csak azon országok számára válnak hozzáférhetővé, melyek igazságosan működnek, befektetnek az egészségügyi és oktatási rendszerbe, bátorítják a gazdaság liberalizálását.
Közös erőfeszítéseink központi elemeként vállalnunk kell a fellépést azok mellett, akik világszerte kiállnak az alapvető emberi jogok mellett. A szólásszabadság, az igazságszolgáltatás előtti egyenlőség, vallási türelem, a nők jogainak tiszteletben tartása és az állam hatalmának korlátozása – melyeket Bush elnök az „emberi méltóság elvitathatatlan követelményeinek” nevezett.
Fejlesztési segélyeikben, diplomáciájukban, nemzetközi híradásaikban és oktatási segédleteikben a szabadságot szerető nemzeteknek a visszafogottságot, a toleranciát és az emberi jogokat kell támogatniuk és ajánlaniuk.
El kell utasítanunk azt a nézetet, mely szerint nem nőhet ki szabadság a Közel-Kelet földjéből – vagy hogy a muzulmánok nem szeretnének szabadon élni. A Kabul utcáin tavaly látott ünnepek nem ezt igazolják. Egy minapi ENSZ-jelentésben harminc arab értelmiségi amellett érvelt, hogy nemzeteik csak akkor válhatnak részesévé a fejlődésnek, ha nagyobb politikai és gazdasági szabadságot biztosítanak, felhagynak a nők elnyomásával, és jobb, modernebb oktatást hoznak létre.
Nem akarunk senkire sem demokráciát kényszeríteni, csak olyan állapotok létrehozásában akarunk segédkezni, mely lehetőséget teremt az egyes emberek számára egy szabadabb jövő felvázolására. Tudjuk, hogy nincs mindenki számára megfelelő módszer. Németország, Indonézia, Japán, a Fülöp-szigetek, Dél-Afrika, Dél-Korea, Lengyelország, Tajvan és Törökország példája mutatja, hogy a szabadság különbözőképpen válik valósággá szerte a világon – bizonyítva ugyanakkor, hogy az új szabadságjogok megbecsült helyet kaphatnak az ősi tradíciók mellett.
Az olyan országokban, mint Bahrein, Jordánia, Marokkó, Katar, a reformok folyamatban vannak, a helyi jellegzetességeknek megfelelően öltve formát. Idén Afganisztánban a tradicionális Loja Dzsirga gyűlésén sikerült olyan kormányzatot létrehozni, mely a legszélesebb képviseleten nyugszik az afgán történelemben.
Történelmünk miatt az Egyesült Államokban tudjuk, hogy türelemmel kell lennünk. A változás – még jó irányba is – sokszor nehéz, és lassan halad. Amerikának sem mindig sikerült megfelelnie saját – magasra állított – mércéjének. 226 évvel azt követően, hogy kivívtuk szabadságunkat, még mindig csak igyekszünk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak.
A világ szabadságszerető népei együtt képesek lehetnek egy olyan XXI. századot kovácsolni, mely reményeinket, és nem félelmeinket teljesíti be, ám csak akkor, ha türelmesen és határozottan vetjük latba befolyásunkat ideáink – és nem csak saját magunk – szolgálata érdekében.

A szerző az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadója, a magyarországi közlés jogát kizárólagos jelleggel a Magyar Nemzet kapta meg