Néhány napja a magyar Külügyminisztérium kiadott egy közleményt, amelyben rendkívül erős szavakkal ítélte el a november 15-én palesztin fegyveresek által Hebronban végrehajtott merényletet. A közlemény „vak, igazolhatatlan, véres terrorista tettnek” minősítette a merényletet. Aki nem tudná, ennek a merényletnek az izraeli áldozatai egytől egyig állig felfegyverzett katonák, magas beosztású tisztek voltak. A közlemény továbbá követeli a palesztin hatóságtól, hogy tegyen meg mindent, hogy az ehhez hasonló merényleteket megakadályozzák, valamint büntessék meg az elkövetőket és a mögöttük álló szervezeteket. A magyar Külügyminisztérium nemcsak a maga nevében fejezi ki a felháborodását, hanem a magyar közvélemény nevében is nyilatkozik.
Tisztelt Külügyminiszter úr! Tiltakozom. Engem ugyanis senki nem kérdezett meg, hogy egyetértek-e a közleménnyel, de egyetlenegy magyar barátomat se. Pedig mindannyian része vagyunk a magyar közvéleménynek, és vannak köztünk olyanok, nem is kevesen, akik nem osztják az ön nézeteit. Engedje meg, hogy bővebben is kifejtsem az indokaimat.
1. Minden népnek joga van harcolni az országát megszálló, életét ellehetetlenítő katonák ellen. Ezt tették a magyarok is ’56-ban. Hebron város erőszak következményeként került izraeli megszállás alá. A városban kétszázezer békés palesztin lakos él, akiknek ősei is ott születtek, több évezredre visszamenőleg. A város szívébe kétszáz fanatikus, fegyveres zsidó telepes költözött néhány éve, akik azóta rettegésben tartják a palesztin lakosságot. Ezen telepesek jelenléte illegális az összes ENSZ-határozat szerint. Ezeknek a gaztetteit biztosították azok a katonák, akikre a palesztin fegyveresek rátámadtak. Egyébként a támadók hárman voltak, huszonéves fiatalok, a megtámadottak pedig sokkal többen, hivatásos, képzett katonák. Nem egy izraeli újságíró elismerte, hogy háborús csatáról volt szó, amelyben a legendás izraeli katonák alulmaradtak három palesztin harcossal szemben. Csakis az izraeli szélsőjobboldal beszélt mészárlásról, mert szerintük a palesztin civilek vérét bármikor ki lehet ontani, de az izraelieket nem szabad bántani, akkor sem, ha megszálló katonák. A magyar Külügyminisztériumnak vajon miért kell az izraeli szélsőjobboldal szavait ismételgetnie?
2. A magyar Külügyminisztérium nyilván tudja, hogy a palesztin hatóság nincs abban a pozícióban, hogy a saját népét megvédje az izraeli hadsereg garázdálkodása ellen. Nem tudja a palesztin embereknek biztosítani a szabad mozgást, nem tudja megakadályozni a palesztin gyermekek meggyilkolását, az olajfák kivágását, a házak, gyárak, iskolák, bankok lerombolását, a terhes asszonyokat és szívbetegeket szállító mentőautók szabad mozgását. Ennek ellenére a magyar külügyminiszter elvárja a palesztin hatóságoktól, hogy védjék meg az izraeli katonákat és civileket azoktól, akiket az izraeli háborús bűnök és a népük kiszolgáltatottsága kényszerít ezen tettekre és akiket az izraeli legendás biztonsági szolgálatok és az annál legendásabb hadsereg – amely ismét megszállva tartja az egész palesztin területet – sem tudja megakadályozni tetteik végrehajtásában. Ez nem nevetséges?
3. Hol volt a külügyminiszter úr, amikor izraeli vadászgépek álmukban gyilkolták a palesztin gyermekeket Gázában, Dzseninben, Nabluszban? Hol voltak néhány napja, amikor az izraeli katonák hidegvérrel lelőttek hét civil palesztint Tulkaremben, köztük három gyermeket? Akkor miért nem adtak ki hasonló közleményt? Tudom, tudom, Magyarország már NATO-tag, tehát jó pontokat kell szereznie az amerikaiaknál. Németország megengedheti magának, hogy azt nyilatkozza: nem fog egy esetleges Irak elleni támadást támogatni, akkor sem, ha azt az ENSZ keretein belül intézik, mert tudják, hogy van még egy állam, Izrael, amely jóval több ENSZ-határozatot szegett meg és garantáltan több tömegpusztító fegyverrel rendelkezik, mint Irak, és mégsem háborodik fel rajta senki. A franciák szabadon adnak hangot fenntartásaiknak az amerikai külpolitikával szemben, de Nagy-Britannia tel-avivi nagykövete is merte azt nyilatkozni, hogy „Ciszjordánia és a Gázai övezet a világ legnagyobb börtöne”. A magyar politikusok félnek talán, hogy ha ellenkezni mernek, ha nem engedelmeskednek az amerikai parancsoknak, akkor elfenekelik őket? Ezért sietett Medgyessy Péter Washingtonban azt nyilatkozni, hogy Magyarország támogatni fog egy esetleges amerikai csapást Irak ellen? Ezért használ az amerikai szavaknál is erősebb kifejezéseket Izrael védelmében a magyar Külügyminisztérium a közleményeiben, és soha nem kritizálná Izrael tetteit, akkor sem, ha az izraeli lakosság többsége sem ért azokkal egyet? Hiszen így lehet sok jó pontot szerezni az amerikaiaknál, és ha már a Varsói Szövetséghez hasonló kényszerszövetség nincs többé, Magyarország szabadon választja, hogy amerikai parancsoknak engedelmeskedik a NATO kötelékében. Ez talán „engedelmeskedési kényszer”?
A szerző nyelvtanár
origo.hu
Gulyás Gergely: Most a hazugság bajnokai rágalmaznak
