időjárás 4°C Virgil 2022. november 27.
logo

Egy nagy ívű beszéd kicsiny építőelemei

Bayer Zsolt
2004.02.18. 18:22

Nagy ívű volt. Az ív Tugyi Endre újlengyeli gazdálkodótól indult. Attól a Tugyi Endre újlengyeli gazdálkodótól, „aki látja, nem búslakodni kell, hanem előremenekülni a bajból, segíteni kell magunkon, és akkor, ahogyan mondani szokás, az Isten is megsegít”.
Egy ekkora ívnek, amelynek az önmagán segítő újlengyeli gazdálkodó a kiindulópontja, magától értetődő természetességgel kell eljutnia Istenig. Isten, látva az ívet, s annak roppant, lenyűgöző nagyságát, szinte zavarba jön, és első zavarában segít kicsit Tugyi Endre újlengyeli gazdálkodón. De Istennek ez nem elég, Isten ezen a ponton fel van szólítva, hogy segítsen Medgyessy Péternek is. Ám, mivel Medgyessy Péter az egyedfejlődés során csak nemrégiben jutott el Istenig, ezért még hamiskásan kikacsintva Marx Károly, Engels Frigyes, Lenin, valamint a kérlelhetetlen, harcos vallásellenesség és antiklerikalizmus mögül még az embert is felszólította, hogy segítsen. („Isten, ember engem úgy segéljen!”) Az ember (EMBER) megállt egy pillanatra, latolgatta a felszólítást, majd arra az álláspontra helyezkedett, hogy „segítsen neked a devla!” –, s így a kör be is zárult, szegény Jóisten egyedül maradt a Medgyessyt megsegítő projektben…
De ettől még az ív ív maradt, méghozzá nagy ívű, ám egyenlőre ott állt félig készen, elnyúlva Tugyi Endre újlengyeli gazdálkodótól egészen az Istenig, s végpontot keresett magának, lázasan. Mert az ívek ilyenek. Főleg, ha nagyok. Képtelenek megmaradni a levegőben, félig készen.
S végül az ív döntött. Mondhatni, választott magának végpontot. A nagy ívű ív végpontja Tugyi Endre újlengyeli gazdálkodó lett. Az a Tugyi Endre újlengyeli gazdálkodó, aki úgy fél évvel ezelőtt Medgyessy Péterrel találkozva így szólt őhozzá, az ív gazdájához: „Most már nem kell tenni semmit, fél éven belül úgy is csődbe megyek.” S körülbelül ugyanilyen „előremenekülő”, „önmagán segítő” jövőképet vázolt fel Tugyi Endre neje is, aki Szanyi Tibor (brrr!!!) kérdésére, miszerint „Asszonyi szemmel hogyan látja a helyzetet?” így válaszolt: „…most már, ha eddig nem tettek semmit, nem kell semmi, mert úgy is csődbe megyünk”. Aztán Tugyi Endre újlengyeli gazdálkodó kiballagott az országút szélére tüntetni, nagyjából akkor, amikor Medgyessy Péter ívgazda őreá kezdett hivatkozni a Parlamentben…
Nos, napnál világosabb, milyen hatalmas ez az ív.
Átfér alatta szinte minden, s ráfér a tetejére szintúgy szinte minden.
Így aztán a sánta kutyák még sehol sem voltak, amikor már átfutott az ív alatt az egész ország. Az ország mögött pedig ott tolongtak a kisiskolások, és keresték az íven a kapcsolót, de azt nem lelték sehol, így egy-egy kakaós bevonatú, omlós ostyájú Európa-tervvel a kezükben elkullogtak onnét.
Mikor a legutolsó kisiskolás is elmajszolta a kezében elolvadt Európa-tervet, Medgyessy Péter gondosan elhelyezte ívének tetején az egész Kádár-rendszert.
Odatette előbb a közvetlen köztársaságielnök-választást.
De nem mert aláállni. Látta ugyanis, hogy e remek ötlet mellé felkúszik lassan az 1989-es négyigenes népszavazás, amikor erről a kérdésről döntött az ország. Méghozzá úgy, hogy a köztársasági elnököt ne a nép, hanem a parlament válassza meg. Így aztán most át kellene írni sebtiben az egész alkotmányt, választást kellene rendezni úgy hárommilliárdért, a megszorítások és a takarékosság kellős közepén. S mindezek tetejébe még odamászott az ötlet mellé Kovács László is, aki nagyon szeretne köztársasági elnök lenni, de közvetlen választáson annyi esélye lenne, mint Kovács Lászlónak a közvetlen elnökválasztáson. Odamászott az ötlet mellé Kovács László, és csúnyákat mutogatott meg kiabált lefelé az ív tetejéről, így Medgyessy Péter odébb ment kicsit, és elhelyezte ívének tetején a kisebb létszámú Országgyűlés ötletét.
Mikor ezzel végzett, megpihent, és mosolygott egy picit.
Igen ám, de ekkor előkerült ismét egy emlék…
Történt ugyanis, hogy 1998. december 4-én dr. Salamon László, dr. Répássy Róbert, valamint Kósa Lajos országgyűlési képviselők (valamennyien a Fidesz részéről) önálló képviselői indítványt nyújtottak be egy kisebb létszámú, 220–250 főből álló Országgyűlés megválasztására. „Az előterjesztés indoklásában a képviselők arra hivatkoztak, hogy a jelenlegi képviselői létszám lassítja és drágítja a törvényhozást, ezért javasolják a képviselői létszám csökkentését.”
S mi történt ezután?
Az 1998. december 22-én tartott szavazáson a parlament leszavazta az indítvány napirendre tűzését. Ez önmagában talán nem mond semmit, de vessünk egy pillantást a szavazatok megoszlására: a Fidesz 138 IGEN szavazata mellé az MSZP 118 NEM szavazata jutott.
Hát ez az emlék kúszott fel Medgyessy ívére, és szintúgy rávigyorgott gúnyosan az ív gazdájára.
De még ez sem szegte kedvét az ív gazdájának.
Mert ekkor elővette mellényzsebéből a legjobb ötletét: azt, hogy a kormánypártok és az ellenzék indítsanak közös listát az EU-szavazáson, és osztozzanak meg fele-fele arányban a mandátumokon.
Hát, amit erről mondani lehet, azt nagyjából elmondta már Csermely kolléga tegnap. („Még nem láttam olyat, hogy egy miniszterelnöknek élő adásban menjen el az esze…”). Mindezen túl még felrémlik előttünk az a vízió, ahogy a Magyar Köztársaság (Magyar Népköztársaság?) 24 európai parlamenti képviselője beül a legnagyobb európai frakcióba, az Európai Néppártba. Képzeljék el a Hülye Járások Minisztériumának vezetőjét, Lévai Katalint a Néppártban. Vagy Vastagh Pált. Cuki lenne… Másik lehetőség: a Magyar Népköztársaság 24 képviselője elfoglalja helyét az európai szocialisták frakciójában. Szájer Józseffel és Németh Zsolttal az élen. Az is cuki lenne… Ám a legcukibb az lenne, ha a Magyar Népköztársaság 24 képviselője önálló frakcióba tömörülne. Ez lenne a Hazafias Népfront frakció…
Végül eszünkbe juthat még Medgyessy ívgazda legjobb ötletéről a Gyalog galopp. Tudják, az a rész, amikor Artúr királynak útját állja a hídon a fekete lovag, s ők ketten megvívnak egymással. Artúr először levágja a fekete lovag egyik karját, majd megkéri szépen, hogy most már engedje át a hídon. Ugyan, szúnyogcsípés! – kiált fel a fekete lovag, és tovább vív. Artúr levágja a másik karját is. Ekkor a fekete lovag rugdalni kezdi őt. Artúr kényszeredetten levágja a lovag egyik lábát, s ismét kérleli, engedné végre át a hídon. Ugyan! Semmiség! Kiabálja a lovag, mire Artúr levágja a másik lábát is, és elsétál mellette. A végtagok nélküli lovag csúnyán káromkodik a földön, mint egy igazi törzsvendég, majd végül odakiáltja a királynak: Na jó! Egyezzünk ki döntetlenben!
E képsorok felől értelmezhető igazán pontosan Medgyessy Péter gáláns ajánlata.
Persze az is lehet, hogy Medgyessynek véletlenül rossz papírt adott oda Rosner meg Silberstein. Ezt a beszédet 2010-re írták, mikorra a magyar lakosság ÉLETTARTAMA három évvel nőni fog, és ekképpen megerősödve képesek leszünk elviselni ennél nagyobb verbális merényleteket is…
Azon keveseknek pedig, akiknek tetszett az ívgazda beszéde, álljon itt egy részlet Cs. Szabó László 1938-ban az Inkvizícióról írt esszéjéből: „Az intézmény roppant népszerű volt. A nemesség és a főpapság félénken ellenezte, de a köznép és a kispapság szívvel, lélekkel melléállt. Szenvedtek, tűrtek, helyeseltek, mert az inkvizíció – ahogy ezt a korabeli propagandából megtudták – kizárólag értük s érdekükben folyt.”
Na ja. Miről is szól most a „korabeli propaganda”? Arról, hogy Medgyessy Péter megvalósíthatatlan, ostoba és farizeus ötleteivel végre „tematizálta a közbeszédet”.
Hurrá! Ostobaságoknak, farizeus hazugságoknak már régen örültünk ennyire, különösen nyilvánosan…

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.