Égő orcával, zéró toleranciával

Tegnap az MSZP fáklyás felvonulást szervezett a nyilaskeresztes terror áldozatainak emlékére. Burány Sándor (MSZP) szerint a megmozdulást a zéró tolerancia jegyében hirdették meg, mert szerintük „nincs és nem lehet kompromisszum senkivel és semmilyen olyan nézettel, amely rasszista, kirekesztő, fajvédő”. A felvonulással azonban, amelynek alapelveivel bárki a polgári oldalon is egyetérthet, alapvető erkölcsi problémák vannak. Nem az elvekkel, az elvi célokkal. Hanem a szervezéssel. Mindenekelőtt azzal, hogy a rendezvény szervezője az MSZP, a főszónoka pedig Gyurcsány Ferenc volt. Mivel a zéró tolerancia azt jelenti, hogy fikarcnyi kompromisszumnak és megalkuvásnak, a legkisebb taktikai megfontolásnak sem engedünk, minden jóérzésű, becsületes baloldalinak és liberálisnak szembe kell néznie a tegnapi nap főszónokának ezen a téren folytatott haszonelvű és elvtelen politikájával.
A zéró tolerancia azt jelenti, hogy – egyetértve Buránnyal – nincs és nem lehet kompromisszum még Gyurcsány Ferenccel és az ő kirekesztő nézeteivel sem. Amint azt Burány Sándor is tudja, Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvének 208. oldalán Gyurcsány Ferenc vallomást tett politikai amoralitásáról: „A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az Orbán–Nastase-paktummal (…) egy hosszú vitában meggyőzzük önmagunkat arról, hogy ezt meg kell támadni.”
És a tegnapi nap antirasszista főszónokának csapata egy kirekesztő és xenofób kampányba hajszolta bele Burány Sándor pártját, az MSZP-t. A párt mérvadó politikusai heteken át huszonhárommillió román beözönlésével kampányoltak, majd mindezek után április elején álszent tüntetést szerveztek a Fidesz „tudatos kirekesztő” politikája ellen. Történt mindez a sajtó nagyobbik részének és az SZDSZ-nek a statisztálásával. Holott tudva tudta mindenki, hogy ez az elvi politizálás egy kapitális kampányhazugságot takar. Tudta az SZDSZ is, amelynek a legkisebb visszhang nélkül sikerült bágyadtan elhatárolnia magát a huszonhárommillió román beözönlésétől: egyetlen baloldali értelmiségi és újságíró sem vette a bátorságot, hogy kinyissa a száját vagy felemelje a tollát. A tolerancia politikai okból, a Fidesz és Orbán Viktor legyőzése érdekében nem nulla, hanem maximális volt.
És ezek után képzeljük el, hogy mi történt volna, ha a Fidesz vezetői beszéltek volna román beözönlésről. Vajon mit talált volna ki a tegnapi nap főszónoka? Milyen legőszintébb elvek vezérelték volna ezt a humanista koponyát, aki – egy beszéde szerint – zsidó, ha zsidóznak, és cigány, ha cigányoznak? Mondja ő, kinek pártjának szélsőségesei suttogó propagandában terjesztik, hogy Orbán bizony cigány és zsidó. És ezt tudva tudta mindenki. Tudta az SZDSZ is. És tudja azt is, hogy őket, szabad demokratákat lelkifurdalás nélkül zsidózzák le az MSZP radikálisai, ha szükségét érzik, mint ahogy tették volt már 1994 őszén, a legelső koalíciós feszültségek idején is. Tudja mindenki, Gyurcsánytól Kunczéig, Fodor Gábortól Burány Sándorig, a Klubrádiótól a Magyar ATV-ig. Tudja mindenki, de senki nem beszél róla – nyilvánosan. Politikai toleranciából. Mert a Fidesz megbuktatásába még ez is belefér. Ha van a magyar politikai osztálynak tizenhét évre visszamenőleg Nagy Hazugsága, hát ez az. És ebben a Nagy Hazugságban benne vannak azok a politikai manipuláció keltette látszatok, hogy aki rasszista, kirekesztő, fajvédő stb., az csakis jobboldali lehet. Erre a hazug látszatra, politikai skizofréniára alapozódott a tegnapi nap főszónokának amorális erkölcsisége.
A magyar közvélemény-kutatók a rendszerváltás óta folyamatosan vizsgálják az intolerancia, a kirekesztés, az idegenellenesség, a xenofóbia, az antiszemitizmus és a rasszizmus helyzetét Magyarországon. Az eredmények értékelésének nagy politikai tanulsága az, hogy vagy nem vizsgálják az előbbi kategóriákkal leírható emberek ideológiai és pártpolitikai orientációit, hanem általában a magyar társadalomról szólnak, vagy elhallgatják az azokról tudósító eredményeket. Szakmai anyagokban kimondatik ugyan az a lapos igazság, hogy nem feltétlenül jobboldali az, aki antiszemita vagy rasszista, de a közbeszédet mégis az antiszemitizmust és rasszizmust kizárólag a jobboldalhoz kapcsoló baloldali tematizáció uralja.
No, de a rasszisták és antiszemiták hány százaléka baloldali és liberális, szocialista vagy szabad demokrata? És ha vannak idegenellenes és kirekesztő szocialisták vagy szocialista szavazók, akkor ők vajon miért azok? Ha vannak idegenellenes és kirekesztő szocialisták, akkor vajon kinek a szellemi és politikai feladata nevén nevezni a dolgot? És a baloldali hagyományok szerint harcot folytatni a jelenség ellen. Vegyük példának okáért a Népszabadság 2006. július 19-i számát, amelyben Czene Gábor Szélsőbalos idegenfóbia címmel és szokatlan bátorsággal tudósított arról, hogy a Tárki felmérése szerint leginkább a baloldali érzelműek körében jóval nagyobb az átlagosnál az idegenellenesek aránya, ami a kutatást vezető szociológust, Sík Endrét is meglepte.
Baloldali idegengyűlölet Magyarországon? Kit érdekelt s érdekel ez Magyarországon? Hány álmatlan éjszakája volt a tegnapi nap főszónokának a baloldali idegengyűlölet miatt azok után, hogy ő és stábja kiötlötte a román beözönlés hagymázas gondolatát? Hány baloldali értelmiségi vívódik a puszta gondolat miatt, hogy a baloldali idegengyűlölet térhódításának talán legfőbb oka az, hogy a tegnapi nap főszónoka jóléti soviniszta és xenofób, de maximálisan tolerált kampányt vezetett a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt?
Kit érdekel az Magyarországon, hogy közvélemény-kutatások már a Horn-kormány idején kimutatták, az MSZP szavazóbázisában vannak legnagyobb arányban antiszemiták? Kit érdekel az, hogy 1999 februárjában, a „becsület napja” alkalmából a szocialisták úgy akarták az Orbán-kormány nyakába sózni Szabó Albertet és a nyilasokat egy fáklyás nagygyűlésen(!), hogy azok már a Horn-kormány alatt háborítatlanul parádézhattak? Kit érdekel, hogy Kuncze Gábor belügyminisztersége idején Budapestet elöntötte a barna pestis, de közben Kovács Lászlóék a fülük botját sem mozdították? Senkit nem érdekel. Mert ha érdekelné, a tegnapi nap főszónoka nem szónokolhatott volna. Ha meg mégis, mindenki azt várná tőle, hogy szakítson az elmúlt tizenhét év nagy ideológiai hazugságaival, nézzen saját magára és pártjára, és először is gyújtó hangú beszédben ítélje el a baloldali rasszizmust és antiszemitizmust. És azt a politikai gyakorlatot, saját politikáját, amely politikai haszonszerzésre használta fel a társadalmi métely eme jelenségeit.
Gyurcsány Ferenc könyvéből azt is tudja mindenki – így Burány Sándor is –, ami senkit nem érdekel, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt az értelmi szerzője a Kövér László ellen a „köteles” beszéd miatt folytatott hecckampánynak, amellyel a tegnapi rendezvény főszónoka elvi alapon gondolkodó százezreket manipulált sikerrel. Kövér nem akart akasztani, vallotta be a tegnapi nap főszónoka, de „rossz szándékkal” ellene fordították szavait. Fölhozatták még aznap reggel az egy szem kazettát, ami volt, lejátszották a sajtónak, Szili Kati pedig – idézem – „félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondta el, hogy ez milyen borzasztó”.
Ennyi bőven elég lenne a borzasztó rasszizmus stb. elleni tiltakozás őszinteségéről, csakhogy Szili Katalin, ennek az elvgyalázó történetnek egy másik kulcsszereplője, maga is kivette a részét a rasszista gyűlöletbeszédből. A Népszabadság 2002. január 11-i bátor, de elhallgatott tudósítása szerint azt mondta: „keserű lesz a makói hagyma, a szabolcsi alma, ha azokat román feketemunkások szedik majd”. Amint azt Burány Sándor is tudja, a zéró tolerancia az zéró tolerancia: Szili Katalin rögeszméje pontosan annyira rasszista, amennyire rasszistának tartaná Konrád Györgytől Mécs Imréig mindenki, ha fideszes szájból hangzott volna el.
A 2002-es választási kampányban Szili Katalin két hazugság után még kijelentette, hogy Kövér „vegye le a kokárdát, szép csendesen távozzon a közéletből, és szégyellje magát”. A tegnapi felvonulás tiszteletre méltó alapelveinek szellemében a harmadik magyar köztársaság miniszterelnökének és az Országgyűlés elnökének nagyon kellene szégyellnie magát. Kifejezetten a zéró tolerancia jegyében még a közéletből is szép csendesen távozniuk kellene, de Burány Sándor minimális toleranciát gyakorolva legalábbis letessékelhetné őket a színpadról.
Burány Sándor mellett a legnagyobb zavarban persze baloldali újságírók és külsős publicisták százai vannak. Akik nemcsak hogy maximálisan tolerálták az MSZP-ből felbuggyanó xenofóbiát, hanem bedőltek a Kövér László „köteles beszéde” miatti gyurcsányista hecckampánynak. Most minden bizonnyal égő orcával, de zéró toleranciával várják, hogy visszavágjanak a tegnapi nap főszónokának, mert az zéró toleranciával gyalázta meg legszentebb ideáikat.

A szerző politológus