Tárcaközi trükközés

Akkor kezdjük a vége felől. A minap a Fejér megyei Nádasdladányban Gráf József miniszter azzal az kellemesnek szánt bejelentéssel rukkolt elő, miszerint a kormány mostantól 2013-ig összesen 200, azaz kettőszázmilliárd forintot juttat a kistelepülések kulturális életének központi támogatására. Természetesen nem az állami költségvetésből, hanem abból az uniós keretből, amelynek főösszegéről szintén aznap írták alá a dokumentumot a magyar kormány és a brüsszeli bizottság illetékes képviselői. A megjelölt összegű támogatás konkrétan 1200-1500, ötezres lélekszám alatti magyarországi község közművelődési létesítményeinek működtetését szolgálná – s ha ennyi esztendővel, objektummal és fővel elosztjuk a meghatározott összeget, az már mindjárt nem is olyan sok. De fogadjuk örömmel a hírt, manapság úgy sincs sok hasonló jóban részünk.
A bejelentést az a Gráf miniszter tette, akinek feladata köztudomásúan az agrárium és a hozzá kapcsolódó vidékfejlesztés ügyeinek intézése a kormányzati munkamegosztás szerint, nem pedig a falusi művelődési otthonok, kisiskolák és népdalkörök fenntartása, működési feltételeinek előteremtése. Márpedig a hír további részéből kiderül, hogy a pántlikázott eurómilliókat pontosan a helyi kulturális intézmények, a népi építészeti emlékek, műemlék templomok, helytörténeti múzeumok és gyűjtemények felújítására, karbantartására, bővítésére szánják, de ide tartoznak még a turisztikai programtámogatások, rendezvényszponzorálások, infrastrukturális fejlesztések, s minden egyéb, tehát amint sokasodnak a közfeladatok, úgy aprózódik fel az a bizonyos nagy összeg.
Hogy végül is csupán egy újabb hatalmas májusi kormányluftballon ünnepélyes felfújásának vagyunk tanúi, jelzi, hogy Gráf miniszter társaságában megjelent kollégája, a kulturális tárca vezetője is, s a két kormánytag azon melegében együttműködési szerződést is konszignált a sajtó munkatársai jelenlétében. Ezáltal a bejelentés megkapta azt a manapság divatos retro bájt, ami a kádári punnyadás korára volt jellemző: ha valami nagyot akarunk durrantani, kössünk gyorsan egy szerződést, hadd lássák a népek, milyen jól működünk mi együtt (nem mellékesen egy kormányon belül).
Hiller István minisztériumához alapállásból ugyanazok a közművelődési intézmények és faladatok tartoznak szerte az országban, amelyeket most a vidékfejlesztéssel összefonódva készülnek támogatni – az ezerszer áldott pályázati rendszerrel, hadd gyarapodjon és sokasodjon tovább a pályázatírásra szakosodó papíripari ágazat – hozzájuk téve a fentebb felsorolt és egyéb kulturális közfeladatokat, amelyekre a Szent Konvergenciáról elnevezett programban már második éve alig, vagy egyáltalán nem jut elegendő közpénz. Olyan kötelező állami feladatok maradnak ellátatlanul, sorvadnak és halódnak, mint a műemlékvédelem és -helyreállítás, a népi és helytörténeti emlékek védelme, múzeumok, közgyűjtemények, művészeti és kulturális intézmények, programok támogatása, könyvtárak fejlesztése, irodalmi, művészeti, tudományos és más lapok, folyóiratok, múzeumi évkönyvek és szakkönyvek kiadása, a színházak, művelődési házak, stúdiók, művészeti, oktatási intézmények fenntartása, fesztiválok rendezése stb. A hazai kulturális-művészeti élet nyomortüneteinek kísérői az alternatívaként ránk tukmált műtehén-bemutatók és a mások által levetett, olcsó ócskaságok.
Amúgy, ha Gráf minisztériuma ilyen nagyvonalúan részt vállal a kultúra támogatásából, miért nem viszonozzák a gesztust? Biztosan jólesne a fagykárt szenvedett gazdáknak egy kis pénz, még ha Hilleréktől származik is.