Elhallgatja azt a tényt, hogy az új földtörvény a birtokmaximumot 2500 hektárról 1200 hektárra csökkentette, s hogy a földhaszonbérleti pályázatokon kisvállalkozások és az agrárközéposztály jutott állami termőterülethez. Állít, de nem bizonyít, s elfelejti rögzíteni azt a beszédes adatot, hogy mintegy 1700 szerződés köttetett a gazdákkal, s csak néhány esetet kifogásolt az ellenzék és médiája.
Gőgös Zoltán nemrég egy televíziós műsorban elismerte, hogy a „műkörmösnek” bélyegzett pályázati nyertes valójában tisztességes aranykalászos gazda. Az ő földjén lesifotózott, teljesíti-e a kontraktusban vállalt állattartási kötelezettségét a földműves. Államtitkárként egy deka termőföldet nem adott a kisgazdáknak, most is csak zaklatni tudja őket. Így lett szocialistából bocialista, képviselőből pedig alkalmi tehénpaparazzo.
A marhaságokat állító volt MSZP-s államtitkár azonban handabandázva elszólta magát a parlamentben. Imigyen: a földtörvényben „olyan adminisztratív korlátok vannak, amik még a hozzáértő emberek nagy részét is kizárják a földszerzésből.” Magyarán a szocialisták mögött álló nagybirtokos kaszt berzenkedik, hogy az új szabályozás a kisvállalkozásokat és családi gazdaságokat erősíti, nem a „hozzáértő” zöldbárokat. Termőterületeket a földművesek vásárolhatnak, ezért sok magyar állampolgár számára is megnehezíti a vásárlást, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Ebből következően az európai uniós polgárok számára még nehezebb akadálypályát épített paragrafusokból a kormányzat.
Hiába tagadja, ha közvetett módon mégis beismeri. Hiába ír Szabó Rebeka a „helyi gazdák kisemmizéséről”, hiába vitatja Gőgös Zoltán, hogy a törvény megvédi a magyar földet: megfelelő garanciák óvják nemzeti kincsünket. A helyi földbizottságok révén pedig a helyi gazdák is megvétózhatják, hogy a határban idegenek pöfögtessék a traktort.
