– Na, helló! Te már jártál egy-két tényleg komoly meccsen, Barca–Realon, Lazio–Román vagy vb-döntőn, ezért kérdezem, hogy ott olyankor lezárnak három-négy megyét? Mert nálunk pénteken délután az 1-es villamos már nem járt a Könyves Kálmán körúton, pedig Újpesten volt a meccs, a Planetárium előtt meg annyi rendőr bambult ki a fejéből, hogy azt simán elfogadná az NB I.-be’ mindenki átlagnézőszámnak. Én amúgy már csak akkor megyek Újpestre, ha véletlenül elalszom a metrón, mer’ tavaly besokalltam. Meccs után, akárhogy próbáltam visszajutni a Váci út felé, mindig mindenhonnan elhajtottak, visszafordítottak, már az útlevelem kezdtem keresni, egyszer csak meglátok egy utcatáblát, hát az van rajta, hogy Labdaverő utca. Na, akkor kínomba’ elröhögtem magam, hogy ezt az utcát tutira valamelyik futballistáról nevezték el. A múltkor meg az MTK-n volt akkora biztosítás, hogy megkérdeztem az egyik rendőrtől, akinek csak egy picit volt értelmesebb arca, mint a Hajdu Péternek, hogy a Manchester United jön, azért készülnek ennyire? Na, mindegy. Szóval tévén néztük a Dózsa–Fradit a Böfögőbe’ (Agyasék törzskocsmája – a szerk.), így legalább az Egér végigugathatta az egész estét. Persze megint a Fradit fikázta, jött a szokásos dumáival. Hogy a Dózsa góljánál a védők mintha a rokonok elé mentek volna ki, hogy a Böde már nem is tud fordulni, csak kanyarodik, mint a trolibusz, meg hogy a Mateos szerinte a Real Madridban legfeljebb sakkozhatott, de hogy nem focizott, az biztos. Én hirtelen betoltam két zalai rettenetest (vegyesgyümölcs-pálinka), de amikor a Gyömbér kiegyenlített, elkezdtem agy helyett lazán vesére dolgozni. Onnantól azt nyomtam, hogy az fog dönteni, hogy a Fradiba’ eggyel több pengés futballista van, vagyis összesen egy, a Leonardo. Mert a Dózsába’ egy se. Ez a Suljic ügyes gyerek lehetett hatodikba’, az osztálymeccseken, de annyi, a csatárukat meg, akinek a nevét ki se tudom mondani, kétszer vagy háromszor egymás után buabuabua (Tsibuabua), csak hagyni kell, mindig elcseszi magától. Amikor meg a Leonardo góljánál a Nagy Jani hason csúszva próbált szerelni, elkezdtem énekelni, hogy János bácsi a csatába’ elesett egy fűszálba’, és akkor az Egér megfenyegetett, hogy ha nem hagyom abba, az Ormányváltókra fog szavazni.
E ponton megkértem Agyast, legalább ő ne politizáljon, és hozzátettem, azért remélem, örök kritikus létére is egyetért azzal, hogy ilyen hangulatú, feszültségű, intenzitású meccs magyar pályán kész felüdülés. Ezúttal nem ellenkezett:
– Ja, rendben volt, és végre láttam két normális külföldi edzőt, akik nem királykodtak, nem bájgúnárkodtak, nem hisztiztek, hanem pont annyira voltak normálisak és hülyék, amennyire egy ilyen meccsen a kispadnál kell. Remélem, a Dózsa belga tulajdonosa se akar megint hazaköltözni, vagy ha igen, magával vihetné a Szopment (mint hamarosan kiderült, Agyas minden bizonnyal a meghatározhatatlan tevékenységet végző Dopemanre gondolt), aki egyszer már elindult, csak rájött, hogy annyit tud külföldiül, hogy vazzeg, ráadásul az is magyarul van, úgyhogy inkább maradt. Tudod amúgy, hogy annak a szerencsétlen félnótásnak Pityinger a valódi neve? Mondta is az Egér, hogy ez körülbelül olyan, mint a Bua, bua, bua, pedig a sz*rt olyan, tök könnyű megjegyezni, csak össze kell rakni a pitit meg a hányingert. Na, helló.
