E ponton megkértem Agyast, legalább ő ne politizáljon, és hozzátettem, azért remélem, örök kritikus létére is egyetért azzal, hogy ilyen hangulatú, feszültségű, intenzitású meccs magyar pályán kész felüdülés. Ezúttal nem ellenkezett:
– Ja, rendben volt, és végre láttam két normális külföldi edzőt, akik nem királykodtak, nem bájgúnárkodtak, nem hisztiztek, hanem pont annyira voltak normálisak és hülyék, amennyire egy ilyen meccsen a kispadnál kell. Remélem, a Dózsa belga tulajdonosa se akar megint hazaköltözni, vagy ha igen, magával vihetné a Szopment (mint hamarosan kiderült, Agyas minden bizonnyal a meghatározhatatlan tevékenységet végző Dopemanre gondolt), aki egyszer már elindult, csak rájött, hogy annyit tud külföldiül, hogy vazzeg, ráadásul az is magyarul van, úgyhogy inkább maradt. Tudod amúgy, hogy annak a szerencsétlen félnótásnak Pityinger a valódi neve? Mondta is az Egér, hogy ez körülbelül olyan, mint a Bua, bua, bua, pedig a sz*rt olyan, tök könnyű megjegyezni, csak össze kell rakni a pitit meg a hányingert. Na, helló.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!