– Na helló! Tudod, minek van ma az évfordulója? Hagyjál már, nem te, itt ez a hülye Egér mellettem, már nem szomjas, de azt mondja, ma ötéves a hűtője, igyunk arra. Szóval, harminchárom éve volt a magyar–angol vb-selejtező, akkor jött haza először a Puskás Öcsi. Emlékszel? Még iskolába jártunk szombaton, ezért az ötödik óra után azonnal húztunk ki a stadionba. Hatkor kezdődött a meccs, fél négykor az öregfiúk, kiértünk fél kettőre, voltak körülbelül harmincezren. Te, én már el se hiszem, hogy ez a mi életünkben, velünk történt, nem a nagyfater meséli az egészet. Pedig soha nem felejtem el, amikor először megláttam a Puskást a játékoskijáróban. Néztem az öreg csókák – öreg csókák, annyi idősek, mint mi most! – arcát, majdnem sírtak, aztán a Puskás hasát, ami elfoglalt egy térfelet. Ismered azt a nagyon dagadt ürgét, a „Garázsderekút”? Gyengébb napokon is ledönt tíz sört, az erősebbeken meg eldől ő is, na, az ő bele a Puskáséhoz képest kockahas. Aztán elkezdett a Puskás melegíteni. Persze egy helybe’ állt, és ballal dekázott, úgy, hogy oda se nézett, dumált, mosolygott, és közben mindig centire ugyanannyira emelgette a labdát. Egyszer jobban felemelte, rádőlt, és külső rüszttel, jó tizenhatról, át a fotósok feje felett rúgott egy akkora pipa gólt, hogy olyat rajzolni se lehet. Aztán játszottunk az angolokkal, kikaptunk 3-1-re, de túléltük, mert tudtuk, hogy úgyis kijutunk a vb-re, a románokat, a norvégokat meg a svájciakat alapon lenyomjuk, és így is lett. Ez volt a magyar foci, bakker. Most meg jönnek az albánok, és a játékosaink hátán kockás a mez, mert feltörte a saját hálónk, annyira beszorultunk a meccs végére. A Pinyő (Pintér Attila szövetségi kapitány) két tizenegyest reklamál a bírón, pedig azért a kamu tizenegyesért, amivel 1-0-ra nyertünk, még a megye I-be is „amit eszel, iszol” van. Igaza volt a Csanknak, amikor azt mondta, hogy a lesgólt mindig csak kapjuk, soha nem rúgjuk. De a legnagyobb baj az, hogy lassan már nincs egyetlen normális játékosunk se. Ha te is azzal jössz, hogy évekig hiányzott a tudatos utánpótlás-nevelés, akkor cserélj helyet a majommal. Mert Iránban, Ghánában vagy a bosnyákoknál biztos egymást érik az akadémiák, mégis mind ott vannak a vb-n. Nálunk egyáltalán nem fociznak a gyerekek, ez a lényeg. Ha ma nőne fel a Farkas Jancsi, tudod mi lenne? Nem világklasszis, hanem olyan cigánygyerek, aki labdát se lát életébe, hanem megy a faterral bodzázni meg vasazni. Nem tudom, a Lovrencsics mitől jó a lengyeleknél, itthon ráadásul még külön hülyét csinált magából azzal, hogy azt mondta, csak a három pont volt a fontos, szerintem azt hitte, ez már Eb-selejtező. A Stieber olyan jól játszott a német osztályozón, hogy majdnem konnektorba vizeltem, a válogatottban meg nincs egy értelmes megmozdulása. A Dzsudzsák meg! Az egy dolog, hogy harminc-negyven éve ilyen névvel nem is lehetett volna focizni. Az a másik, hogy legalább parkolni megtanulhatna, mer’ ő is, meg a Hiszti Szabi is királykodik a több tízmilliós kocsijával, mintha direkt állnának a villamossínre, a kereszteződésbe, a templomtorony tetejére, hogy azt mutassák az embereknek, b*szkikáim, azt csinálok, amit akarok. Pedig körülbelül a Dzsudzsit is Hollandiában láttuk utoljára futballozni. Valaki megmondhatná neki, hogy még mindig nem tud jobbal rúgni, csak hiszi, ezért balról ne cselezzen befelé, mert csak eltöri a labdát. Itt ez a pár légiósunk, aki a saját csapatában ötödik, hatodik ember, hazajönnek, a válogatottban is mind ötödik, hatodikok, az első négy játékosunk mindig hiányzik. Nincs egy normális középhátvédünk, egy irányító középpályásunk és egy góllövő csatárunk.
E ponton megkérdeztem Agyastól, ha ez a helyzet, miért Pintér Attila nála is a bűnbak, mire szokása szerint polgárpukkasztó feleletet adott.
– A Pinyő a csapat összeállításánál nem nagyon tud hibázni, mert ahogy nincs kit betenni, úgy nincs kit kihagyni se. Emlékszel, amikor még azon üvöltöztünk egymással is, ki legyen a jobbhátvéd, a Martos vagy szegény Török? Ma ők ketten lennének a két ék. A Pinyővel az a baj, hogy úgy tesz, mintha nem látná, mi van. Az albánok olasz kapitánya is azt mondta, pocsék meccs volt, idény végi szenvedés, lekettyent játékosokkal. Szerinted szombaton a kazahok elleni milyen lesz? Neked ez a szakmád, tudsz mondani egyáltalán egy kazah futballistát? Vagy legalább egy magyart? Mert most választották meg az év legjobbjait, és a Leonardo lett a legjobb „mezőny”, aki brazil, a Huszti a legjobb légiós, aki csak tilosba’ parkolni jár haza, a Szűcs Lajos meg a legjobb kapus, aki állítólag az unokája ballagásáról ment a díjátadóra. Itt áll az Egér mellettem, csúnyán be van karmolva, már felvette a gömbölyű talpú cipőjét, úgy dülöngél, de azt üzeni: lassan őt is érdemes lenne kipróbálnia a Pintérnek, mert ballal, jobbal egyformán rúg. Erre mondtam neki, hogy sajnos nagyon sok ilyen játékosunk van, mint ahogy olyan állatot is ismerek, amelyik éjjel ugyanúgy lát, mint nappal. Tudod, melyik az? A vak ló. Na, helló.
origo.hu
Magyar Péternek Lázár János adta meg a kegyelemdöfést
