A hazai bürokrácia, a hatóságok nehézkessége, lassúsága, a vonatkozó jogszabályok keszekuszasága, az ellenőrző szervek részéről sokak által vélelmezett rosszindulat, az áfa finanszírozásából fakadó, sok esetben a vállalkozás likviditását és puszta létét veszélyeztető gyakorlat Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi alkalmazása az Audi és a Mercedes számára ismeretlen. Telephelyeikre a NAV be sem teheti a lábát. Jaj lenne annak az adóellenőrnek, önkormányzati ügyintézőnek, munkaügyi ellenőrnek, aki megpróbálna a hazai vállalkozókkal szemben alkalmazott gyakorlat szerint eljárni velük kapcsolatban. Az autógyárak által alkalmazott, az összeszerelendő, külföldről érkező alkatrészek mozgását vezénylő logisztikai és számviteli modellnek nem kell áfafinanszírozási kockázatokat kezelnie. A fejlesztésre kiszemelt területet környezetvédelmi szempontból kifogásoló természetvédő hirtelen a rendőrségi fogdában, majd a bíróság előtt találná magát.
Összefoglalva: kis hazánkban ezek a cégek az említett szempontokból területenkívüliséget élveznek. Ez igazi hungarikum, fel lehetne venni a listára. S e tény sokkal fontosabb, mint a munkahelyteremtő támogatás összege vagy a profit kivitele, mégpedig elvi szempontból. Ugyanis jelzi, hogy voltaképpen mi a véleményük a multinacionális vállalatoknak a hazai „vállalkozásbarát” jogrendszerről és a jogalkalmazók működéséről. Egy mondatban összefoglalva: nem kívánnak velük találkozni, ha egy mód van rá. Azt az egy módot pedig szerződésben kötik ki, amelynek aláírására akkor van esélyük, ha kellően nagy volumenben exportra termelnek. Minden egyéb szempont másodlagos, továbbmegyek: nem létezik.
Pontatlanság lenne azt állítani, hogy az ismertetett működési modell és kísérőjelenségei csak a német tulajdonú autógyárakra jellemzők. Dunaújvárosban biztosan emlékeznek a Hankook gumigyár betelepedését kísérő eseményekre.
Hazánkban kétféle vállalkozási környezet létezik. Az egyiket nagy vonalakban bemutattam, a másikat minden magyar cégtulajdonos és ügyvezető ismeri. Versenyhátrányunk úgy a hazai, mint a globális piacon elsősorban ebből fakad. A felmerülő járulékos költségek ugyanis kibírhatatlanok, a stresszről, félelemről nem is beszélve. A tőkehiány szintén fontos tényező, de nagyon jól tudjuk, vannak olyan iparágak, amelyeknél nem elsődleges fontosságú, hogy mindjárt az elején eurómilliók álljanak rendelkezésre. Ezek azok az ágazatok, amelyek a politikusok által előszeretettel hangoztatott kreativitást, újításokat, találmányokat használják, jobban mondva használnák fel. De létrehozásukhoz nincs meg az induláshoz szükséges üzleti tér és levegő. Előbbit betöltik merev, bürokratikus jogszabályokkal és ügyintézéssel, utóbbit elszívják az ügyeskedők, áfacsalók, és nem utolsósorban a hatósági jogalkalmazási gyakorlat. Ennek következtében válik a magyar tulajdonú vállalkozás másodrendű szereplővé. Élő példa a Traubisoda esete, ahol a külföldi védjegybitorló ellen tizenöt évig pereskedett a tulajdonos. Vajon a Coca-Colával ezt meg lehetett volna csinálni?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!