Bevándorlókért Schengen?

Két vasat tart a tűzben a kötelező menekültkvóta elutasításával Bukarest.

A volt elnök az elmúlt hétvégén is síkra szállt a menekültek befogadásának elutasítása mellett, annak a meggyőződésének adva hangot, hogy a bevándorlókkal együtt egész terroristahálózatok szivárogtak be a kontinensre. – Miként integráljunk mi több ezer mozlimot, akikről azt sem tudjuk, hogy síiták-e vagy szunniták? Időnként még szidjuk egymást Romániában élő magyar testvéreinkkel, de nem robbantjuk fel egymást, mint otthon a mozlimok – érzékeltette a nemzetiségek közötti együttélés sajátosságait és eltérő formáit Basescu.

„Könyvelői módszernek” nevezte és elutasította a kötelező menekültkvótát Klaus Johannis jelenlegi államfő is, amikor a napokban kiderült, hogy az EU-tagállamok számára kidolgozott kvótarendszer alapján Romániának a korábban kilátásba helyezett 1700 migránson felül 4646 menekültet kellene befogadnia, vagyis összesen több mint 6300-at. Johannis szerint a tagállamoknak a szolidaritás jegyében, önkéntes alapon kell bevándorlókat befogadniuk, a kötelező kvótarendszer nem megoldás, Románia pedig legfeljebb 1785 menedékkérőt tud elhelyezni, többet nem.

Érdekes, hogy a bevándorlópárti Angela Merkel német kancellártól eltérően Románia német nemzetiségű elnöke úgy véli, országa nem képes integrálni a Közel-Keletről és Ázsiából érkező bevándorlókat. Ezzel az állásponttal amúgy társadalomkutatók és egyházfők is egyetértenek. Romániában a Fekete-tenger partján fekvő Dobrudzsa régióban él jelentős számú, hivatalos adatok szerint 65 ezer főnyi őshonos muzulmán közösség, amelynek többsége török és tatár nemzetiségű. Rajtuk kívül több ezerre tehető ugyanakkor azoknak a mozlimoknak a létszáma, akik a kommunizmus idején, Nicolae Ceausescu és az arab országok által kötött egyezmény alapján érkeztek ide tanulni, majd az országban ragadtak. Nem hivatalos adatok szerint a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején mintegy félmillió arab egyetemista és diák élt a nagy egyetemi városokban. Közülük sokan üzletemberként, a román titkosszolgálatoknak nyújtott „védelmi pénznek” köszönhetően vették ki részüket a rendszerváltást követő vadkapitalizmusból; annak idején az országban az arab maffia volt az első számú külföldi befektető. Mások a társadalom megbecsült, köztiszteletnek örvendő polgáraivá váltak, élen a romániai rohammentő-szolgálatot megalapító, hosszú évek óta a bukaresti egészségügyi minisztérium államtitkári tisztét betöltő, palesztin származású Raed Arafattal.

Sokan érkeztek ugyanakkor az elmúlt években rossz szándékkal, dzsihadista szervezetek tagjaiként. Egy ilyen sejtet legutóbb idén áprilisban sikerült lelepleznie a hírszerzésnek az észak-erdélyi Szatmárnémetiben: a héttagú, az országból kiutasított csoport tagjai az Iszlám Állam és az al-Kaida terrorszervezetek radikális nézeteit vallották, és kapcsolatban álltak a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap párizsi szerkesztőségét megtámadó Kouachi testvérekkel.

A nem őshonos mozlimoknak a romániai társadalomba való beilleszkedése tehát nem minden esetben bizonyult sikeresnek, ráadásul a velük szemben kialakult képnek egyáltalán nem tett jót a bukaresti óriásmecset terve sem. A román szociáldemokrata kormány júniusban 11 ezer négyzetméteres telket bocsátott ingyen a mozlim közösség rendelkezésére a fővárosban, ahol a török állam segítségével felépítik Európa egyik legnagyobb, kétezer hívő befogadására alkalmas iszlám vallási és kulturális központját. Számos politikus és történész nemzetbiztonsági kockázatnak tartja a mecset létesítésének tervét, mert az szerintük az iszlám radikálisok központjává, a terrorizmus regionális centrumává válhat.

A kontinens belseje felé özönlő bevándorlóáradat, valamint az iszlám romániai térhódítása közepette nem véletlen, hogy számos mértékadó bukaresti politikus nyíltan azt hangoztatja, hogy hazájának egyetlen menekültet sem szabad beengednie a területére. A kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) diaszpóráért felelős elnöke például azt javasolja, hogy közel-keleti migránsok helyett a bukaresti hatóságoknak a Nyugat-Európában élő mintegy hárommillió románt kellene hazacsalogatniuk, illetve a kelet-ukrajnai frontra vezényelt kárpátaljai román férfiakat és családjukat áttelepítenie. A szeptember 4-i magyar–román futballmérkőzésre Budapestre látogató Liviu Dragneát, a PSD ügyvivő elnökét ugyanakkor bevallottan elrettentették a Keleti pályaudvaron látottak. – Valahogy nem szeretnék ugyanennyi bevándorlót látni Bukarest utcáin – állapította meg sokatmondóan a politikus.

De Bukarest még a bevándorlók deklarált elutasítását is a maga hasznára kívánja fordítani az európai porondon. Victor Ponta miniszterelnökkel az élen számos romániai politikus úgy véli: ha Brüsszel szolidaritást vár az országtól a menekültek befogadása terén, akkor ennek a szolidaritásnak kölcsönösnek kell lennie, vagyis az EU-nak többéves halogatás után végre rá kellene bólintania az ország schengeni csatlakozására. Kérdéses, mennyire lehet sikeres ez a román taktika olyan körülmények között, hogy az Európai Bizottság illetékesei rengetegszer elismerték: Románia műszaki szempontból teljesíti a belső határellenőrzés nélküli térséghez történő csatlakozás feltételeit, a döntés azonban politikai természetű. A tagállamok között a migránsválság kezelése terén tapasztalható súlyos nézeteltérések ismeretében kevésbé valószínű, hogy az EU éppen most jutna közös nevezőre schengeni határainak keleti kiterjesztését illetően.