A nagyobb szégyen

Európa befogadhatja-e azt a kultúrát, amelyben egy nő élete fabatkát sem ér?

A nyomozók szerint saját családja gyilkolta meg a szíriai kurd származású Rokstan M.-et a németországi Dessauban. A húszéves nő holttestét múlt pénteken találták meg a település kertvárosi részén. Rokstan már két éve Németországban élt, bevándorlók és német intézmények között tolmácsolt. A dessaui ügyészség közlése szerint „kulturális indítékok” állhatnak megölése hátterében. Kultúra alatt itt nem az értendő, hogy a család összeveszett egy Van Gogh-festmény mondanivalóján, hanem hogy a nő szülei nem értettek egyet Rokstan életmódjának megváltozásával, és azzal sem, hogy arab barátja lett. Tiszta sor: az ilyennek meg kell halnia – legalábbis azon a fertályon, ahonnan Rokstan családja érkezett.

A Szász-Anhalt tartománybeli MDR közszolgálati hírportál további részletekkel is szolgált. Eszerint egy dessaui író készülő könyve Németországba érkező migránsok sorsát mutatja be, és az egyik fejezet épp a most meggyilkolt nőről szól. Rokstan az írónak elmondta, Szíriában több katona megerőszakolta őt – és a kulcsmomentum: emiatt a családja nem az erőszaktevőkre neheztelt, hanem rá, az áldozatra. A nő állította: hallotta az anyját, amint telefonon pénzt ajánl valakinek, hogy ölje meg a lányát. Mit tegyek? – kérdezte a fiatal kurd lány az írótól, de a végeredményből ítélve nem kapott használható tanácsot.

Becsületgyilkosság: ezt a cinikus kifejezést találták ki az ilyen és ehhez hasonló, családon belüli bűntényekre, mintha a két fogalmat – becsület, gyilkosság – egy lapon lehetne említeni. Aki gyilkol, pláne a saját gyermekét, az sok minden lehet, de becsületes nem.

Januárban is volt egy hasonló eset, szintén Németországban. Asabdullah, egy német állampolgárságú pakisztáni férfi felesége szeme láttára, darmstadti családi otthonukban fojtotta meg 19 éves lányukat, amiért Lareeb a tiltás ellenére fenntartotta viszonyát egy fiúval. További főbenjáró bűne volt, hogy óvszerlopáson érték, ami testi kapcsolatra utalt. Így hát veszélyben forgott a család becsülete, el kellett tenni láb alól a lányt, akinek holttestét legurították egy erdei lejtőn. Hogy ez a gurítás valamiféle közép-keleti rituálé része volt-e, vagy spontán jött, a híradásokból nem derült ki. Mindenesetre a szülőket most szeptember végén állították bíróság elé.

Még így, a befogadás kultúrájának hirdetése közepette is jó lenne tisztázni (talán a német emberek is kíváncsiak rá), hogy ezek a „becsületgyilkosságok” egyedi, elszigetelt esetek-e Pakisztánban, Szíria kurdok lakta területein, illetve úgy általában arrafelé, vagy néphagyomány, megszokásféle, mindennapos időtöltés, amit a népvándorláskor batyujukban Európába hoznak, és kultúra címén megismertetnek velünk. Csak a tisztánlátás végett. A magam részéről azt sem igazán értem, hogyha a szülők szerint gyermekük szerelmi kapcsolata úgymond szégyent hoz a családra, akkor a gyermek megölésével mi a helyzet? Nem nagyobb szégyen, nem nagyobb bűn egy élet – pláne a gyermek életének – kioltása, mint egy nem tetsző vő? Mi Európában ezt így gondoljuk, de úgy tűnik, a Közép- és Közel-Keletről érkezők egy része (többsége?) ezt másként látja. Lehet erőlködni integrációval, multikultival, de úgy érzem, beilleszkedés ebből soha nem lesz. A két kultúra összefésülhetetlen.

Vannak, akik ezt nem így látják. Például Kerner Zsolt, aki a 24.hu nevű internetes oldalon a következőkről tájékoztatott: „Ha azt mondod, hogy koszos arabok, muszlim terroristák, az pontosan ugyanazt jelenti, mintha arról értekeznél hosszan, mennyire integrálható a közel-keleti népek iszlám kultúrája a többségében keresztény Európában. Kurvára rasszista vagy. Ennyi.” Tehát aki kétségbe meri vonni az integráció esélyét, értelmét, az rasszista. Ahogy nézem az európai közvélemény-kutatásokat, a döntő többség – a kerneri logika szerint – súlyosan fajgyűlölő. Sebaj, majd Soros György és az UEFA indít még néhány antirasszista kampányt, hogy észhez térjünk.

Talán a legfontosabb kérdés: az európai többség akaratával szemben miért akarnak ránk erőszakolni sok millió más kultúrájú embert? Nekem ez az egész népvándorlás sem tiszta, ahogyan a több millió, beilleszkedésre (vagy több pénzre) vágyó ember megindult felénk. Lehet hinni abban, hogy teljesen spontán lódult meg a fél világ egyszerre Európa felé. Hegyeket mozgató hit kell hozzá, de bemagyarázhatja magának, aki akarja, hogy mindenfajta szervezés, központi irányítás, pénzügyi segítség nélkül hömpölygi át a fél világot az emberár. (Jules Verne világutazó hőse, Willy Fog sírva könyörögne a receptért.) Sőt, azokat az arab nyelvű brosúrákat is lehet nemlétezőnek vagy provokációnak tekinteni, amelyekbe valakik (impresszum nincs) megírták, melyik európai országban milyen jogi kis- és nagykapuk vannak, illetőleg hol mennyi pénzt lehet fölmarkolni. (A kötelezettségeket – úgymint határátkelők használata, befogadó ország jogszabályainak és kultúrájának tiszteletben tartása – nem említi a füzetke, nyilván nem volt rá hely )

Mindezt akár el is hihetné, aki most jött a falvédőről. Egyvalami viszont furcsa. Itt van ez a Soros György (mestersége címere: spekuláns), és kinyilvánítja a következőket: „Az Európai Uniónak a közeljövőben legalább évi egymillió menedékkérő befogadására kell berendezkednie, a terheket igazságosan elosztva a tagállamok között.” Azt mondja: „kell”. Ő onnan, a tengerentúlról előírja nekünk, hány népvándorlót fogadjunk be. Ez az ember nagyzási tébolyban szenved – vagy tényleg ő irányítja az Európai Uniót? Miért nem a jelenlegi tartózkodási helyén adja ki az ukázt a határnyitásra? És akkor ott élőben, személyesen mindjárt föl is ajánlhatná összespekulált milliárdjait azoknak, akiknek a hazáját, házait éppen Soros-ország bombázta vissza a kőkorszakba. Ehelyett nekünk írja elő, mennyi pénzzel tömjük ki az idegen vándorok zsebét: „A menedékkérőket az első két évben fejenként 15 ezer euróval kell támogatni.” Olyan ez, mintha írnék egy levelet a szomszédnak, hogy most azonnal fogadja be a szemközti házból a tízfős Lakatos családot (akiknek egyébként megelőzően az én rokonaim gyújtották föl az otthonát), mellesleg gondoskodjon a havi költőpénzükről is. Gyanítom, kiröhögnének, de nem kizárt, kapnék pár sallert is.

Soros György nem szívjóságból karolta föl a vándorútra kélt milliókat, és zúdítaná őket az Egyesült Államok helyett Európára. A szív és a jóság viszonylag ismeretlen fogalom egy spekulánsnak, aki olykor valutákat dönt be, s ezzel emberek százezreinek életét teszi tönkre. Mentségére szolgáljon, nem úri passzióból: ő mindig ott bukkan föl, ahol az amerikai birodalom érdekei megkívánják. Itt vannak például a Nyitott Társadalom nevű alapítványai, amelyekből kazalravaló van világszerte. Ezek a nyitottság, a befogadás és a másság kultuszát hirdetik, tukmálják a kenyéradó gazda kivagyi, arrogáns stílusában. (Lásd a fenti Soros-intelmeket.) Miért akarna ez a pénzember befogadó államokat? Hát nem a saját lelki üdvéért, arra mérget vehetünk. Az Egyesült Államok viszont jobban tudja érvényesíteni hatalmi érdekeit ott, ahol megszűntek a nemzetállamok, ahol már nem működnek az emberek természetes önvédelmi reflexei, s ahol a kisebbségeket a többség ellen hergelik. Magyarán minél nagyobb a káosz, minél jobban elhülyülünk, annál könnyebben elfogadjuk a gyarmati létet.
S hogy ez ne így legyen, ahhoz kell megőriznünk józan ítélőképességünket.