A nagyobb szégyen

Európa befogadhatja-e azt a kultúrát, amelyben egy nő élete fabatkát sem ér?

Még így, a befogadás kultúrájának hirdetése közepette is jó lenne tisztázni (talán a német emberek is kíváncsiak rá), hogy ezek a „becsületgyilkosságok” egyedi, elszigetelt esetek-e Pakisztánban, Szíria kurdok lakta területein, illetve úgy általában arrafelé, vagy néphagyomány, megszokásféle, mindennapos időtöltés, amit a népvándorláskor batyujukban Európába hoznak, és kultúra címén megismertetnek velünk. Csak a tisztánlátás végett. A magam részéről azt sem igazán értem, hogyha a szülők szerint gyermekük szerelmi kapcsolata úgymond szégyent hoz a családra, akkor a gyermek megölésével mi a helyzet? Nem nagyobb szégyen, nem nagyobb bűn egy élet – pláne a gyermek életének – kioltása, mint egy nem tetsző vő? Mi Európában ezt így gondoljuk, de úgy tűnik, a Közép- és Közel-Keletről érkezők egy része (többsége?) ezt másként látja. Lehet erőlködni integrációval, multikultival, de úgy érzem, beilleszkedés ebből soha nem lesz. A két kultúra összefésülhetetlen.

Vannak, akik ezt nem így látják. Például Kerner Zsolt, aki a 24.hu nevű internetes oldalon a következőkről tájékoztatott: „Ha azt mondod, hogy koszos arabok, muszlim terroristák, az pontosan ugyanazt jelenti, mintha arról értekeznél hosszan, mennyire integrálható a közel-keleti népek iszlám kultúrája a többségében keresztény Európában. Kurvára rasszista vagy. Ennyi.” Tehát aki kétségbe meri vonni az integráció esélyét, értelmét, az rasszista. Ahogy nézem az európai közvélemény-kutatásokat, a döntő többség – a kerneri logika szerint – súlyosan fajgyűlölő. Sebaj, majd Soros György és az UEFA indít még néhány antirasszista kampányt, hogy észhez térjünk.

Talán a legfontosabb kérdés: az európai többség akaratával szemben miért akarnak ránk erőszakolni sok millió más kultúrájú embert? Nekem ez az egész népvándorlás sem tiszta, ahogyan a több millió, beilleszkedésre (vagy több pénzre) vágyó ember megindult felénk. Lehet hinni abban, hogy teljesen spontán lódult meg a fél világ egyszerre Európa felé. Hegyeket mozgató hit kell hozzá, de bemagyarázhatja magának, aki akarja, hogy mindenfajta szervezés, központi irányítás, pénzügyi segítség nélkül hömpölygi át a fél világot az emberár. (Jules Verne világutazó hőse, Willy Fog sírva könyörögne a receptért.) Sőt, azokat az arab nyelvű brosúrákat is lehet nemlétezőnek vagy provokációnak tekinteni, amelyekbe valakik (impresszum nincs) megírták, melyik európai országban milyen jogi kis- és nagykapuk vannak, illetőleg hol mennyi pénzt lehet fölmarkolni. (A kötelezettségeket – úgymint határátkelők használata, befogadó ország jogszabályainak és kultúrájának tiszteletben tartása – nem említi a füzetke, nyilván nem volt rá hely )

Mindezt akár el is hihetné, aki most jött a falvédőről. Egyvalami viszont furcsa. Itt van ez a Soros György (mestersége címere: spekuláns), és kinyilvánítja a következőket: „Az Európai Uniónak a közeljövőben legalább évi egymillió menedékkérő befogadására kell berendezkednie, a terheket igazságosan elosztva a tagállamok között.” Azt mondja: „kell”. Ő onnan, a tengerentúlról előírja nekünk, hány népvándorlót fogadjunk be. Ez az ember nagyzási tébolyban szenved – vagy tényleg ő irányítja az Európai Uniót? Miért nem a jelenlegi tartózkodási helyén adja ki az ukázt a határnyitásra? És akkor ott élőben, személyesen mindjárt föl is ajánlhatná összespekulált milliárdjait azoknak, akiknek a hazáját, házait éppen Soros-ország bombázta vissza a kőkorszakba. Ehelyett nekünk írja elő, mennyi pénzzel tömjük ki az idegen vándorok zsebét: „A menedékkérőket az első két évben fejenként 15 ezer euróval kell támogatni.” Olyan ez, mintha írnék egy levelet a szomszédnak, hogy most azonnal fogadja be a szemközti házból a tízfős Lakatos családot (akiknek egyébként megelőzően az én rokonaim gyújtották föl az otthonát), mellesleg gondoskodjon a havi költőpénzükről is. Gyanítom, kiröhögnének, de nem kizárt, kapnék pár sallert is.

Soros György nem szívjóságból karolta föl a vándorútra kélt milliókat, és zúdítaná őket az Egyesült Államok helyett Európára. A szív és a jóság viszonylag ismeretlen fogalom egy spekulánsnak, aki olykor valutákat dönt be, s ezzel emberek százezreinek életét teszi tönkre. Mentségére szolgáljon, nem úri passzióból: ő mindig ott bukkan föl, ahol az amerikai birodalom érdekei megkívánják. Itt vannak például a Nyitott Társadalom nevű alapítványai, amelyekből kazalravaló van világszerte. Ezek a nyitottság, a befogadás és a másság kultuszát hirdetik, tukmálják a kenyéradó gazda kivagyi, arrogáns stílusában. (Lásd a fenti Soros-intelmeket.) Miért akarna ez a pénzember befogadó államokat? Hát nem a saját lelki üdvéért, arra mérget vehetünk. Az Egyesült Államok viszont jobban tudja érvényesíteni hatalmi érdekeit ott, ahol megszűntek a nemzetállamok, ahol már nem működnek az emberek természetes önvédelmi reflexei, s ahol a kisebbségeket a többség ellen hergelik. Magyarán minél nagyobb a káosz, minél jobban elhülyülünk, annál könnyebben elfogadjuk a gyarmati létet.
S hogy ez ne így legyen, ahhoz kell megőriznünk józan ítélőképességünket.