Szolidaritás vagy haszonvágy?

A svéd állam a saját rászorulói helyett a migránsokat támogatja.

Nézzünk pár példát! A Hem och Hyra a svéd lakásbérlők országos szervezetének (Hyresgästföreningen) lapja. Egy pártokhoz nem kötődő, érdek-képviseleti szervezetről van szó, szélsőjobbos vagy rasszista jelzővel egyáltalán nem lehet őket vádolni. Ebben a lapban megírták, hogy a Värmland megyei Torsby faluban egy főbérlő felmondott tizenkét bérlőnek, mert a bevándorlásügyi minisztérium magasabb térítéssel kecsegtetett. A főbérlő, Erik Jonsson nem titkolta, hogy míg a bérlőktől évi 295 ezer koronát szedett be, a bevándorlásügyi minisztérium 10,3 millió koronát ajánlott fel, hogy abban az ingatlanban, ahol addig tizenkét bérlő lakott, 144 migránsnak teremtsen helyet. Innen, Kelet-Európából úgy tűnik: ennyi pénzért könnyű a migránsokat szeretni.

A térítések mértéke akkora, hogy eltorzítja a piaci lakásversenyt. A torsbyi esetben az utolsó bérlő, Evy Hellqvist lakásába később 66 személyt jegyzett be a főbérlő. Az esetet a szakszervezet a helyi önkormányzat lakásbérletügyi osztálya elé terjesztette, azzal a szándékkal, hogy legyen egy joggyakorlat arról: a főbérlő nem mondhat fel a bérlőknek, ha jogi személy (ez esetben a bevándorlásügyi minisztérium) igényli a lakásokat. Mivel az utolsó bérlő beleegyezett a felkínált térítésbe, az eljárás megszűnt, és az ingatlanok júdáspénzzel való einstandolása folytatódhat. Ez nem elszigetelt eset: Örebro és Värmland megyékben eddig hatszor történtek hasonló kilakoltatások. Megtehették, mert az illetékes svéd törvény szerint minden olyan szerződéses bérlő, aki már több mint kilenc hónapja lakik ugyanott, három hónapos felmondási idővel kirakható. Ha a felmondásra nincs nyomós ok, a bérlőnek térítést kell adni.

A nagyvárosokban egyszerűen nincs bérlakás, hosszú várólisták vannak – Stockholmban például tíz évnél is többet kell várni rá. Ha most a bevándorlásügyi minisztérium soron kívül kap lakásokat, a sorok még hosszabbak lesznek. A lakásügyi minisztérium is aktivizálta magát: javaslatot tett egy központi adatbázis létrehozására, ahova a főbérlőknek kötelességük lenne a kiüresedett lakásokat bejelenteni (most csak önkormányzati szinten vannak ilyenek, ott is önkéntes alapon). Természetesen ezekhez hozzáférhetne a bevándorlásügyi minisztérium, soron kívül lefoglalva a megürült lakást.

Egy Svédországban élő kurd közgazdász, Tino Sanandaji többször szót emelt a bevándorlásbiznisz ellen. Szerinte a térítések akkorák, hogy ebbe a cirkuszba mindenki be akar szállni. Már a büntetés-végrehajtás is átadna két börtönt a bevándorlásügyi minisztériumnak, és felajánlották a helsingborgi fogdát is a menekültek elhelyezésére. A kérdés persze az: honnan van az irdatlan mennyiségű pénz a migránsokkal kapcsolatos költségekre? Nemrég Magdalena Andersson pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány nem fogja követni a „koronát koronáért” gyakorlatot. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem kell minden egyes költségvetésből kifizetett koronára fedezetnek lennie, a hiányt kölcsönből pótolják. Nem is kicsiből: a bevándorlásügyi minisztérium 80 milliárd koronát kért a következő két évre.

Magdalena Andersson pár napja egy napilap vitarovatában arról értekezett, hogy a megnövekedett költségeket részben egy 8 milliárdos megtakarítási csomagból, részben a svéd segély (SIDA és más szervezetek) megnyirbálásából állná. A megyék és önkormányzatok támogatottsága is csökken 11 milliárddal. Azzal, hogy az állam forrást von el tőlük, tovább növeli a kedvet a migránsok befogadására, mert azt viszont bőkezűen finanszírozza – így az önkormányzatok tömegesen állnak be a menekültbizniszbe. Az eredmény: minden önkormányzat nyíltan szereti a menedékkérőket. Szereti, mert ez éri meg neki. A busás anyagi haszon képes megváltoztatni az embereket is. Bert Karlsson egy vidámpark és egy lemezcég tulajdonosa. A kilencvenes években még a bevándorláskritikus újdemokrata (Ny Demokrati) párt egyik frontembere volt. Ma ő az egyik leghíresebb menedékkérőlétesítmény-tulajdonos. Karlsson korábban kritizálta a bevándorlásügyi minisztérium busás térítéseit, most pedig tartja a markát. A fentiek fényében talán nem túlzás kijelenteni, hogy nem a szolidaritás hajtja, hanem a haszonvágy.

A helyi közmédiában ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoznak. A sajtónak az a része, amely utánamegy a számoknak, hamar megkapja a rasszista jelzőt. Jonas Bjärby baloldali szélsőséges aktivista a malmői roma tábor bontásakor azt mondta: „Nem akarok olyan országban élni, amely nem tud gondoskodni a leggyengébbjeiről.”

Vajon a svéd fogyatékosok támogatásának csökkentése miatt Bjärby mikor fog elköltözni?