Ki hamisítja meg a történelmet?

A Nyugat célkeresztjében az orosz identitást meghatározó világháborús győzelem.

S amennyire tisztában van ennek jelentőségével az orosz hatalom, annyira jól tudják a Kreml vetélytársai, hogy milyen fontos lenne az éledező hidegháborús hangulatban e sarokkő kiütése. A mind kiélezettebb információs háború közepette tehát Vlagyimir Putyin mellett ez a második világháborúban aratott győzelem került a Nyugat célkeresztjébe. A szovjet szerepvállalás kisebbítése nem most kezdődött, ám paradox módon éppen a hidegháború végével, a Szovjetunió szétesése után vált erőteljesebbé. Évről évre felerősödtek a viták a második világháború értékeléséről, s elkezdődött a találgatás arról, ki megy el a moszkvai ünnepségekre. A Nyugat és Oroszország viszonyának két évvel ezelőtti lehűlésével aztán minden eddiginél nagyobb fokozatra kapcsolt a múlt átértékelése. Az orosz–ukrán konfliktus az egyik oldalon Kijev kollektív lenácizását, míg a másikon a geopolitikai vetélkedés részeként a máskor oly keményen elítélt neonáci eszmék relativizálását hozta. Az egyébként e kérdésre igencsak kényes Európa egyre inkább elnézte Ukrajnában a banderista reneszánszot, míg a Baltikumban a Waffen SS éltetését.

A Moszkvával legélesebben szemben álló Lengyelország egyébként történész végzettségű külügyminisztere már arról beszélt, hogy Auschwitzot az ukránok szabadították fel, a nagyhatalmak pedig tavaly arra sem voltak képesek, hogy együtt emlékezzenek a náci Németország feletti közös győzelem 70. évfordulóján. Közben egymást követik a nyugati sajtóban a Sztálin újraértékeléséről szóló írások. Azzal, hogy a második világháború a modern orosz identitás kérdésévé vált, kétségkívül fokozatosan javul a zsarnok diktátor elfogadottsága. A felmérések szelektív értékelésekor azonban csak azt illik leírni, hogy az oroszok 54 százaléka szerint Sztálin inkább pozitív szerepet játszott az ország történetében. Pedig az elfogadás alapvetően a győztesnek és nem a kegyetlen diktátornak szól. Sztálin a hatalom szelektív interpretációjának köszönhetően is a nagyság szimbólumává vált, ám ezzel együtt a lakosság 60 százaléka még véletlenül sem élne az uralma alatt.

Ennél is érdekesebb azonban a Moszkvát a történelem meghamisításával vádoló, önmaga hasonló törekvéséről azonban nagyvonalúan elfeledkező, oroszok millióinak halálát zárójelbe tevő, az aktuálpolitikát követő nyugati propaganda hatása. Ma ott tartunk, hogy a francia IFop és a brit Populus intézetek friss felmérése alapján Nyugat-Európában az emberek mindössze 15 százaléka véli úgy, hogy a Szovjetunió kulcsszerepet játszott a Hitler feletti győzelemben. Ott tartunk, hogy valójában az amerikaiak gyűrték le a náci Németországot. Ennél már az is jobb, hogy – a Russia Today egy riportja alapján – a New York-iak közül többen azt sem tudják, hogy kik és ki ellen harcoltak a második világháborúban.