Azon méltatlankodik a liberálisoldal, hogy az Újlipótvárosban vasárnap rendezett Pozsonyi Piknik szervezői nem engedélyezték, hogy licitálni lehessen az egykori SZDSZ-alapítók visszaadott lovagkeresztjeire.
A Bayer-ügy miatt visszaadott kitüntetésekből – Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Iványi Gábor és Polgár András medáljaiból – befolyt pénzt jótékony célra ajánlották volna föl. Csakhogy a rendezők szerint ebben túl sok lenne a politika. (Tök igazuk volt.)
A licitötletet fölkaroló Klubrádió vissza is lépett a rendezvénytől, mondván, vállalhatatlan, hogy lemondjanak az arculatukat meghatározó értékekről. Rózsa Péter főszerkesztő-helyettes szerint a szervezők megijedtek, hogy az árverezéses műsor veszélybe sodorja közhasznúsági besorolásukat, pályázati esélyeiket. Ez is jól mutatja az értelmiség körében terjedő félelmet a mostani rendszer megtorlótaktikáival szemben. Ám biztató – tette hozzá Rózsa –, hogy az árverés betiltása miatt sokan döntöttek úgy, nem mennek el a rendezvényre. (Ehhez képest rengetegen voltak.)
Az egyik távolmaradó, Kakuk György közösségi oldalán történelmi kontextusba is csomagolta bojkottját: „A Pozsonyi Piknik a budapesti zsidóság legfontosabb kulturális eseménye lett az elmúlt nyolc évben. Azoknak a honfitársainknak, akiknek felmenőit néhány méterre a piknik helyszínétől lőttek a Dunába ( ) mert a magyar társadalom nem vállalt szolidaritást velük. ( ) Az esemény, amelyet a szervezők nem engednek be a piknikre, a szolidaritás vállalásának kifejezése lett volna.”
Nekem egy másik példa jut eszembe a licitálókról. Amikor Jézus kizavarja a templomból a kufárokat.
