Furcsa meghasonlás ez: van, hogy az áldozat nem veszti el empátiáját, mint a négy migráns által tavaly megtámadott budapesti néptáncos lány. Ő például az incidenstől kezdve a menekült anyáknak és gyermekeiknek segített, de nem fojtotta el természetes veszélyérzetét, és az arab férfiakat azóta kerüli. Egyre több példa van arra is, amikor már odáig fajul a már említett ideológiailag táplált skizofrénia, hogy maga az áldozat is felmenti az elkövetőt. Így tett a megerőszakolt ifjúbaloldali német lány, Selin Gören is, aki elhallgatta a rendőrök elől támadói származását, csak hogy elejét vegye „a rasszizmus erősödésének”.
Ilyenkor hallgatnak a feministák – azok, akik amúgy egy, a többségi társadalomhoz tartozó tettes esetén még egy munkahelyi flört vagy egy illetlen pillantás miatt is „férfibűnözést” kiáltanak. De miért hallgatnak? A szintén hagyományos értékek ellen harcoló migránspártiak iránti szolidaritásból? Vagy mert rosszul értelmezett empátiájukat annál önzetlenebbnek érzik, minél érdemtelenebbre pazarolják? Ha viszont mégis megszólalnak, abban sincs köszönet: legfeljebb a cselekmény valódi hátterére vakon ismételgetik mantrájukat minden férfi vadállati ösztöneiről.
Még szerencse, hogy sem a rendőrség, sem a bíróság nem a toleranciabajnokok szájíze szerint dolgozik. A törvény pedig – legalábbis remélhetőleg – egyformán mér mindenkinek, és nem pillanatnyi érzelmek alapján oszt korbácsot vagy kalácsot ugyanazért a tettért.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!