Téboly határok nélkül

A nő tárgyként való elképzelése és hasznosítása nem muszlim specifikum.

De még mielőtt úgy gondolnánk, hogy ezen a téren a muszlimok és az észak-balkániak viszik a prímet, vessünk egy pillantást a művelt Nyugat irányába. Londonban három férfi megerőszakolt egy nőt, az aktust videóra vették, és élőben közvetítették a neten. A „való világot” 2800-an nézték, és érkezett egy rakás lájk. Amerikában egy Brock Turner nevű „sztárúszót” az esküdtszék bűnösnek talált nemi erőszak elkövetésében, miután rajtakapták egy eszméletlen, levetkőztetett nővel a jó hírű Stanford Egyetem campusán. Ezért ugyan ráverhettek volna egy erős budaházyt (14 év), de végül hat hónapot kapott. Bizonyára jól viselkedett, mert néhány nappal ezelőtt, büntetésének csak a felénél, szabadlábra helyezték. Ezek természetesen kiragadott esetek. De az a baj, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb.
Vegyük Kanadát. Talán emlékszünk még a magyarországi romák lánglelkű megmentőire, miközben a különféle őslakosközösségekhez tartozók tömegei élnek nyomorúságos körülmények között. Már akik megmaradtak az irtó hadjárat után, illetve azt követően, hogy gyerekek ezreit adták „nevelőszülőkhöz”, akik aztán rabszolgaként dolgoztatták őket. A nőkkel meg valahogy úgy alakult történelmileg, hogy csupán a 80-as évek óta négyezer fölött jár a meggyilkolt vagy nyomtalanul eltűnt őslakos nők száma. Az előző kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak elszigetelt jelenségről van szó. Ez is egy vélemény, bár valljuk be, ha négyezer nőnek „lába kél”, az azért már látszik. Így gondolhatta ezt a mostani miniszterelnök is: egy öttagú bizottság napokon belül megkezdi munkáját. Korlátozott jogosítványokkal, de legalább egy régi adósság törlesztésének kétségkívül nemes szándékával.

Justin Trudeau az ország történelmében először őslakos nőt nevezett ki az igazságügyi tárca élére, és szintén őslakos a feltáróbizottságot vezető bírónő. Nem kell hozzá különösebb jóstehetség: alighanem botrányos ügyekre derül majd fény, egyedi, ám felettébb jellemző esetekre a jéghegy csúcsáról, valamint rendszerszintű megállapítások is születnek. Rendőrségi félrenézések és eltussolások, korrupció, rasszizmus és szexizmus, borzalmas nyomor, iskolázatlanság és tudatlanság, családon belüli és kívüli erőszak – mindez megállapítást nyer majd szépen.

Egyetlen picinyke kérdés marad majd csupán: mihez kezdjünk mindezzel a felhalmozott tudás birtokában? Az erőszakolókkal, a nőfelgyújtókkal, a megkövezőkkel, a becsületgyilkosokkal, a csiklóvagdosókkal, a magyar és angol betegekkel, a kanadai sorozatgyilkosokkal és a többi kreténnel?