A nagy Yahoo-trükk

Ha elengedjük a fantáziánkat, akár összeesküvést is összerakhatunk az egyes történésekből.

Valami nagyon nincs rendben a Yahoo körül. Az elmúlt három hétben ugyanis egymást követték a kellemetlen hírek, a nemzetközi sajtóban és a közösségi oldalakon futótűzként terjedtek az amerikai technológiai nagyvállalattal kapcsolatos botrányok.

Kezdődött azzal, hogy kiderült, mintegy félmilliárd felhasználójuk személyes adatait lopták el ismeretlenek még két évvel ezelőtt, és a digitális kor eddigi legnagyobb adatlopását csak azután igazolta vissza a techóriás, hogy a legnagyobb amerikai mobilkommunikációs cég, a Verizon 4,83 milliárd dollárért épp megvette a Yahoo internetes portfólióját. Majd a minap robbant az újabb bomba, a levelező- és hírkereső-szolgáltatásairól is ismert techóriás egy olyan saját szoftvert fejlesztett, amellyel megfigyelte a felhasználók leveleit és az így összegyűjtött információkat továbbította az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NSA), valamint az FBI-nak. Tette a cég mindezt úgy, hogy Edward Snowden három évvel ezelőtti híres szivárogtatása után Obama elnök szerint megszüntették az ilyen jellegű hírszerzési módszereket. Ezzel egy időben a megfigyelésekhez asszisztáló nagyvállalatok, mint például az Apple, átestek a ló túloldalára, és a Snowden utáni korszakban épp az adatvédelem nagy bajnokaivá léptek elő.

Mi történik akkor a Yahoo-nál? A kérdést joggal tehetjük fel, az egymást érő kínos ügyek ugyanis mintha egy irányba mutatnának: igen nagyfokú felhasználói bizalomvesztés mellett a vállalat elporladása, eltűnése sejlik fel. E botrányok közül már egy is végzetes lehet. A felhasználók mellett ugyanis a befektetők is pillanatok alatt elillannak a „megbízhatatlan”, kompromittált helyzetbe került cégek mellől.

Ha elengedjük a fantáziánkat, akár összeesküvést is összerakhatunk az egyes történésekből. Miről lehet ugyanis szó? Egy szebb napokat megélt, az ezredfordulón és a 2000-es évek elején a techipar egyik húzóvállalatának számító óriás szétcincálása zajlik épp az orrunk előtt. Ezek a botrányok pedig keményen érinthetik a Yahoo tőzsdei szereplését, amely egyébként épp jelentős erősödést mutatott az elmúlt fél évben. Igaz, részvényeik értéke erősen alulmúlja a 2000-es évek elejének csúcsteljesítményét.

A botrányok jól jönnek a nagy riválisoknak, mert a cég esetleges felszalámizásával előttük nyílnak meg a piaci rések. Kérdés, kinek állhatott érdekében ellopatni a Yahoo felhasználóinak személyes adatait. A hivatalos közlemény szerint egy külföldi ország állt állítólag az ügy mögött, de nem lennénk meglepve, ha a „megbízást” nem Moszkvából, Phenjanból, netán Pekingből, hanem a szomszédból rendelték volna meg. A „lopást” könnyen végrehajthatták kiberkalózok egy rivális megbízásából, a pénz mindig jól jön, az meg nem feltétlenül számít, honnan is érkezik. A Yahoo gondjait tetézi, hogy a Verizon egymilliárdot követel vissza a 4,83 milliárd dollárért megvásárolt portfóliójából, mert szerintük az anyacég megvezette őket azzal, hogy a vásárlás előtt nem jelezte a felhasználók adatainak tömeges lopását.

Közben a felhasználók megfigyelését érintő alapdilemmáról sem szabad megfeledkeznünk. Egyértelmű ugyanis, hogy a Snowden által felfedett jogtalan tömeges kormányzati lehallgatási gyakorlat – amint ezt a yahoo-s botrány bizonyítja – továbbra sem szűnt meg, mondjanak bármit a politikusok. S így azon sem kell meglepődnünk, ha a jövőben más, a magát most épp az adatvédelem nagy bajnokaként feltüntető techóriásról derül ki, hogy a színfalak mögött ugyanúgy összejátszik a megfigyeléseket csúcsra járató, arról leszokni semmi szín alatt nem akaró kormányzati szervekkel. A kérdés már csak az, ki jár jól azzal, hogy most leleplezték a Yahoo ez irányú gyakorlatát.