Mindezek után kiderül, hogy kis hazánk esetében az orosz medve gazdasági lábnyoma 2005-ben a GDP 8,6 százalékát, 2008-ban 13,3 százalékát, 2014-ben pedig 9,2 százalékát tette ki. Eddig tehát az akció nem túl sikeres, a legjobb évben egy Gyurcsány Ferenc nevű túlmozgásos úr volt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Persze ez a helyzet drasztikusan módosulhat a paksi atomerőmű két új reaktorának felépítésével megbízott orosz Roszatom szerződésével – amit az anyag egy az egyben elkönyvel orosz üzletnek, miközben ismert, hogy legalább 40 százalékban magyar és EU-s beszállítók is részesednek. E helyütt megjegyezném, hogy teljesen egyetértek azzal az állásponttal, miszerint az idézett kontraktus távolról sem tekinthető az átláthatóság szimbólumának. De lenne egy javaslatom. Az Európai Unió engedélye feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a projekt elinduljon, és ismert, hogy az EU az üggyel évek óta foglalkozik. Miért nem kéri meg a projekt egyetlen bírálója sem az illetékes EU-testületeket: miután a magyar kormány titkosította a szerződést, ugyan már hoznák ők nyilvánosságra, ha annyira fontos nekik a transzparencia? De megtehetnék ezt az amerikaiak is. Szerintem nekik is van belőle egy példány. A General Electricnél jó eséllyel kereshetik…
Az orosz gazdasági befolyásszerzés másik, a CSIS szerzői szerint említendő példája a Szurgutnyeftyegaznak a Mol Nyrt.-ben 2009 márciusában szerzett befolyása, amikor is előbbi a Mol részvényeinek 21,22 százalékát vette meg az osztrák OMV-tól. Ekkor szintén Gyurcsány Ferenc állt a magyar kormány élén. A Mol menedzsmentje azonban megtagadta a Szurgut által tulajdonolt csomag részvénykönyvbe való bejegyzését, és ebből per lett, amit a Mol jogerősen megnyert. A perben a Molt a magyar kormány – Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével – támogatta. Az így tulajdonosi jogaikban korlátozott gazdaságilábnyom-növelő oroszok a tulajdonukat eladták – a magyar államnak. Valamilyen oknál fogva a Kreml korlátlan ura ekkor sem emelte fel a telefont, és nem fenyegette meg sem a Mol menedzsmentjét, sem a miniszterelnököt. De még csak pert sem indított egy nemzetközi bíróságon. Itt megjegyezném, hogy ha és amennyiben ekkor már létezett volna egy olyan nemzetközi döntőbíróság, amelynek létrehozását az USA-val kötendő TTIP egyezményben szorgalmazzák amerikai részről, elsősorban a harmadik országban befektető cégek védelmében, Putyin helyében bizony megkockáztattam volna egy ilyen eljárást. Már ha a CSIS-szerzők szerint létező forgatókönyvet figyelembe vesszük.














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!