Megzsarolt haza

Emigrálással riogatta rajongóit egy Gyurcsány-párti képviselő.

Komolyra fordítva a szót: emlékszik-e még pártelnöke 2006. júniusi szavaira? Ha nem, akkor emlékeztetőül idemásolom, mit mondott Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén: „Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett feleannyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? [ ] Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”

Sokan akkor azt magyarázták Gyurcsány szavaiba, hogy el akarja zavarni az országból a munkaadókat. Életemben először meg kell védenem a volt kormányfőt: nem küldött el senkit. A szakszervezetek fenyegetőztek azzal, hogy ha adóemelés lesz, a cégek átteszik a székhelyüket Szlovákiába. Gyurcsány válasza helyénvaló, indulata méltányolható volt. Senki se fenyegetőzzön azzal, hogy elhagyja a hazáját! Ha akar, menjen, de fenyegetőzés nélkül. Ugyanez vonatkozik Konczer Erikre is.

Furcsa időket élünk. Furcsán üres fiatalok (és Konczer Erikek) kerülnek ki az iskolapadokból, sokuknak elképzelésük sincs, mi az a hazaszeretet, a hűség. Nincs a tananyagban. Ha ezt otthon a szülőktől nem kapja meg útravalóul, enélkül fogja leélni az életét. Fa nem létezhet gyökér nélkül – hát ember haza nélkül? A divatos tévécsatornák filmjei gúnyt űznek a szülőföldjükhöz, családjukhoz ragaszkodó emberekből, és istenítik a pénzt, a vagyont. Az a menő és modern, aki fűvel-fával megcsalja a társát, aki önmegvalósít, aki oda teszi a székhelyét, ahol több fizetést kap. Családomban, ismerőseim között is akadnak, akik elhagyták a hazájukat, mert máshol, egy szerencsésebb történelmű, nyugati országban több pénzhez jutnak, mint itt. Egy részük soha nem tér majd vissza, megházasodik, és gyermekeit talán már a magyarra sem tanítja meg. Kíváncsi vagyok, ez a korszellem, ez a pénzközpontúság fokozható-e. Eljön-e az idő, amikor a pénz imádatára nevelt gyermekek átköltöznek a szomszéd családhoz, mert ott több zsebpénzt kapnak?

Van egy kedves dal az interneten, Örökségünk a címe. A refrénje így szól: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, / a szüleim nyelvét a gyermekeim hangját elvenni nem hagyom.” Mondanom sem kell, a hozzászólók harmada kigúnyolta a dal szerzőit. Ilyen időket élünk.