Kedves Mikulás, én azt szeretném kérni mikulásra, hogy tegyél egy kicsit rendet magad körül! Azt persze nem mondom, hogy szégyellned kellene bármit is, mert nem voltál rossz az elmúlt évben sem, de azért némi zavart okozol világszerte azzal, hogy hol itt, hol ott jelensz meg különböző időpontokban, ráadásul különböző ünnepek alkalmával. Vagy legalábbis hagyod, hogy megidézzenek. Én tudom, hogy nagyon sok pénzről van szó ilyenkor, decemberben, és hogy ezt a sok pénzt neked be kell zsebelned, hogy jövőre is el tudjál jutni mindenhova, mert egyrészt a rénszarvasokat etetni kell egész évben, másrészt pedig az ajándékok is pénzbe kerülnek. De azért jó lenne, ha meghúznál bizonyos határokat, hogy az olyan gyerekek, mint amilyen én is vagyok, ne zavarodjanak össze. Mert hát mégiscsak gyerekek vagyunk, és az senkinek sem jó, ha a gyerekek össze vannak zavarodva, és nem értik, mit keresel itt, amikor éppen már nem kellene itt lenned, vagy nem neked kellene itt lenned, hanem mondjuk a Jézuskának.
Magyarországon úgy szoktál eljárni, hogy december 6-án, Szent Miklós ünnepén, minden Miklósok névnapján kitisztított és kikészített csizmácskáinkba teszed az ajándékokat. Leginkább édességet – na jó, leginkább virgácsot és édességet – hozol nekünk ilyenkor, aminek kétségtelenül nagyon örülünk, csak aztán azzal kell szembesülnünk, hogy bármennyire is szeretünk téged, a magyarországi szokásokkal ellentétben már nem nagyon állsz tovább, pedig máshol is van dolgod bőven, például az angolszász országokban, ahol Szent Miklós ünnepén nem hordasz szét sem virgácsot, sem édességet, hanem egy kicsit átpozicionálod magad, és karácsonykor jelensz meg. Nálunk a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, az angolszász országokban ellenben te viszed ki őket.
Lehet, hogy éppen ez okozza a zavart, nem gondolod? És bajnak ugyan ez nem baj, mert ahány ház, annyi szokás, csak a reklámok nagy része, amelyekkel ilyenkor elárasztják az egész világot, az angolszász országok megrendelésére készül, ahogy a termékek is, amelyeket reklámoznak. És hát azt te is tudod, meg én is tudom, hogy az angolok angolul gondolkodnak, ahogy minden nép a saját nyelvén gondolkodik, ezért nyilván téged tesznek minden ilyen reklámba, és mivel náluk nem mikuláskor érkezel, drága Mikulás, hanem karácsonykor, ezért a mihozzánk megérkező reklámokban is karácsonyi környezetben jelensz meg sima mikulásos környezet helyett.
Nem, drága Mikulás, ez nem olyan, mint a Valentin-nap. Persze annyiban hasonló, hogy évről évre sokan háborognak, hogy márpedig ezt Magyarországon Bálint-napnak hívják, de nekem semmi bajom a Valentin-nappal, hiszen a Mikulás sem magyar, meg a Miklós sem eredendően magyar név, hacsak a hét vezér össze nem esküdött a nyolcadik, Miklós vezér ellen, hogy elhallgassák a történelemtudósok elől még a létezését is. Mert Valentin-napon mindenki a szerelmet ünnepli. Valentin-napon, a szerelmet.
Itt viszont most arról van szó, hogy például még december 23-án is azt kell majd néznem, ahogy hatalmas, tűzpiros kamionok futnak a képernyőn, csilingel az Ünnepelj ma velünk, és te vezeted a konvojt a karácsonyfa alá. De hát akkor mi lesz szegény Jézuskával? Mi marad neki, ha ezt az egy kis örömöt is elveszed tőle? Úgyis egész évben egy kereszten függ szegény, hát legalább karácsonykor, a saját születésnapján maradjon meg neki és nekünk az az öröm, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott Jézuska-képet sugározunk a szeretteinknek!
Nem tudom, mi lehet erre a megoldás, drága Mikulás, mert virgácsot, azt egyáltalán nem érdemelsz, hiszen mégiscsak egy szent vagy, aki a szegények megsegítésére tette fel az életét. De azért a helyedben én nem hagynám, hogy kihasználjanak. Mi volna, ha beosztanád az energiáidat, és egyrészt mindig ott jelennél meg, ahol leginkább szükség van rád, a szegény gyerekek körében, másrészt pedig ott, ahol annak helye és ideje van? Például december 6-án Magyarországon meg azokban az országokban, ahol Mikulással ünneplik Szent Miklós püspök napját. Aztán december 24-én az angolszász országokban, ahol hagyományosan te viszed ki az ajándékokat, és cserébe még egy kis tejet is kapsz.
Amúgy engem az nem bánt, ha letélapóznak téged, ahogy az sem zavarna, ha néhány évtized múlva már Szantaklauszként hoznád a virgácsot és az édességet, mert tisztában vagyok nyelvünk folyamatos változásával. Az persze más kérdés, ha ez központilag, erőnek erejével menne végbe, mint ahogy egyébként történt a Télapó esetében is, de hát azzal már nem nagyon lehet mit kezdeni. Néha azért érzek hátsó gondolatokat a reklámokban, hiszen az egyformaság megkönnyíti a termékek eladását és a pénz folyamatos áramlását. De, drága Mikulás, te azért igyekezz ellenállni a gonosznak, ahogy teszed ezt már hosszú évszázadok óta: mi majd kiérdemeljük helyetted is a saját kis virgácsainkat.
