És akkor a labdarúgásról, a legnépszerűbb, már-már vallásként számon tartott sportágunkról is ejtsünk néhány szót. Arról a magyar fociról, amely egykor Zsengellérék, majd később az Aranycsapat nevétől volt hangos. Büszkék lehetünk, hogy adtunk a világnak egy Puskást, egy Albertet. Olyan legendák ők, hogy bárhol legyünk a világban, ha kimondjuk ezeket a neveket, azonnal tudni fogják, honnan is jöttünk, még akkor is, ha arról például fogalmuk sincs, hol lehet Budapest a térképen.
Ám nem kell messzire mennünk, hiszen legutóbb a riói olimpián is születtek magyar legendák, legyen elég Kozák Danuta vagy Szilágyi Áron nevét említenünk, akik megvédték még Londonban szerzett bajnoki címeiket. De a medencék jelenlegi legeredményesebbje, Hosszú Katinka is már helyet követelt magának a Halhatatlanok Klubjában, ugyanúgy, mint korábban Darnyi Tamás vagy éppenséggel Egerszegi Krisztina.
Valamennyiükről modern legendákat lehetne írni, amelyben a főhősök eszményt igyekeznek felállítani a fiatalok, az utókor számára. Becsüljük meg valamennyiüket, ápoljuk méltón emléküket, hiszen ők maguk a legendák – és ez a mi világunk igen nagy szerencséje.
