Aleppó, Aleppó, hull a hó. Hogy is van ez, Uram? Jó, tudom, a szeretet mindent vitt. Na de akkor is. November végén a ki tudja, hányadik légi csapás során elhunyt Anasz al-Basa, aki bohócként járta Aleppó keleti részét, hogy mosolyt és vigaszt vigyen a háborús traumát átélt gyerekeknek. Lefordítom: a poklot választotta. Anasz két hónappal a halála előtt nősült, de nem akarta elhagyni a várost, mert továbbra is segíteni akarta a civileket, ajándékot és reményt akart vinni a kölyköknek. Hogy Anasz muszlim volt-e vagy keresztény, nem tudom. Hogy a karácsony a gyermek születése, azt tudom. Hogy a gyermek Isten ajándéka, miként a Megváltó, azt is. Anasz nem bonyolította túl a dolgokat, boldogságot és szeretetet csempészett egy le- és elaljasodott világba.
Még egy fotográfia, ez nem olyan messze készült, mint ahonnan az a sok migráns érkezett. Veszprém itt van mindjárt, ahogy Monor is. A képen egy család: szép anya, rokonszenves apa, meg egy kissrác, a neve Vince. Vince születésétől fogva gégekanült visel. Csak pépesített ételt kaphat a torkába helyezett műanyag csövön át, amit időnként cserélni kell. Vince ötéves. Édesanyja, Veronika egyebek között ezt írja a blogjában: Sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy úgy kezdődik a reggel, hogy a kisfiam beugrik az ágyunkba, és azt mondja: Meglepetés! Ki jön velem játszani? Az ember valójában hálátlan, mert mindig arra vágyik, ami épp nincs meg az életében. Már jó ideje nem játszogatok ilyen gondolatokkal, hanem hálás vagyok azért, ha éjszaka hallom Vince szuszogását
Valami emberek. Azok uralják mostanában a Földet.
###HIRDETES2###
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!