A megrendült liberális világrend

Ez az ideológia is úgy járt, mint a kommunizmus: elhasználódott, lejáratódott.

A liberalizmus megítéléséhez kapcsolódott az ésszerűtlenség, a céltudatosság hiánya, valamint az anyagiasságra és a káoszra való hajlam. Kitűnt, hogy a nagy szavak mögött nincs valódi teljesítmény, ahogy valóban nehéz volna a tizenkét év szociálliberális kormányzásnak bármilyen jelentős törvénykezési, vagy akár infrastrukturális eredményét megemlíteni. A négyes metrót sem voltak képesek befejezni, csak döbbenetes mértékű korrupciós botrányt tudtak összehozni. Vagy stagnálást hoztak, mint a Horn-korszak, vagy még inkább eladósodást és összekuszált viszonyokat hagytak maguk után, mint a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok.

Ami nálunk kicsiben lejátszódott, végül az történt meg Amerikában is Trump győzelmével, de Európában is visszaszorulóban vannak a liberális világrend képviselői. A liberalizmus nemzetközi bukásával pedig eljött az illiberális demokráciák kora, amelyről nem tudjuk pontosan, milyen lesz, de kétségtelenül beköszöntött. Egy nagy folyamat bevégződése mindig riadalmat okoz, hiszen valami újnak kell elkezdődnie, és minden nagy változás nehézségekkel jár. De ha megvan az esélye, hogy az észszerűség visszatérjen a politika világába, és a túlfűtött ideológiától mentes, polgári értékrend visszakerüljön a helyére, akkor e folyamat főszereplőinek rendkívüli felelősségük van a sikeres, minél zökkenőmentesebb átmenet levezénylését illetően.