Elfelejtett márciusi ifjak

A politikai rendőrség által megfigyelt, másodrendű állampolgárokká váltak.

Szalay Miklós a börtön után szakmát tanult, mosógépszerelő lett. Fizikusi diplomáját feleségével, a fizikatanár Edit asszonnyal 1984-ben „használta fel” egy tiltakozás keretében, Szaharov Nobel-díjas fizikus szabadságáért: csatlakoztak ahhoz az 54 tudóshoz, akik túszként ajánlották fel magukat Brezsnyevnek addig, amíg a Szaharov házaspár külföldön tartózkodik gyógykezelésen. Szirmay Tamást már 1969. április 30-án letartóztatták, majd három év hat hónapra ítélték összeesküvésre irányuló előkészület bűntette miatt. Közben feltételesen szabadult. Így vallott: „Nem tanúsítottam olyan magatartást, amellyel felhívtam volna magamra a figyelmet, ezért érhetetlen előttem, hogy miért igazoltattak, és miért állítottak elő. Ismételten kijelentem, hogy 1970. június 30-án történt szabadulásom óta nincsenek politikai ambícióim.”

Izgatás bűntette miatt Szalay Miklóst húsz hónap, Ulveczky Gábort tíz hónap, Grillmayer Józsefet huszonkét hónap, Murgács Gábor Bélát tizenkét hónap, Kalászi Györgyöt nyolc hónap, Zahoránszky Pétert hat hónap fegyházban letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Bíró Józsefet kilenc hónap, Ferencz Gábort hét hónap szabadságvesztésre ítélték, amit háromévi próbaidőre felfüggesztettek.

Az igazi büntetés azonban az volt, hogy a politikai rendőrség által megfigyelt, másodrendű állampolgárokká váltak, nem végezhették el az egyetemet, nem kaphattak képességeiknek megfelelő állást, és politikai múltjuk végigkísérte őket egészen a rendszerváltozásig. Ez a ma hatvanas-hetvenes éveiben járó generáció megérdemelné, hogy számon tartsuk őket, és tisztelettel emlékezzünk arra, amit tettek, vállalva a következményeket.