Nyugodtan készülhetünk Shane Tusup – a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka edző-férjéről van szó – további uszodai balhéira, hiszen már az áprilisi, debreceni országos bajnokság előtt is volt belőlük bőven. Akik lemaradtak volna: egy, az Iron Aquatics úszóklubon belüli nézeteltérés torkollt hangos szóváltásba és lökdösődésbe közte és Darren Ward, a klub edzője között az uszodatérhez tartozó edzőmedence partján, épp amikor a versenymedence rajtkövén várta néma csendben a startjelet nyolc úszó. A program emiatt csúszott, a botrányt pedig a „nép” eltehette a többi közé. Shane a kazanyi világbajnokságon majdnem keresztben nyelt le egy biztonsági őrt, csak mert nem működött a belépőkártyája, más alkalommal lesenkizte az előző szövetségi kapitány Hargitay Andrást, elzavarta a medencepartról a feleségének gratulálni igyekvő Kovács Ágnest, és bajuszt akasztott Törös Károly edzővel is, aki említést merészelt tenni Katinka elvétett benyúlásáról a 200 méteres hátúszás riói döntőjében. Hogy Kiss László faképnél hagyásáról és a Gyárfás Tamás elleni egyéves háborúról már ne is beszéljünk.
De vajon mit keres még mindig nálunk az „Iron-pár”, ha ennyi az ellenség, a rosszakaró és a világtól való elmaradás? A válaszért 2008-ig kell visszamennünk, amikor Hosszú és Tusup összejött egy kaliforniai egyetemen. Katinka akkor Dave Salo egyik tanítványa volt a sok közül, 2009-ben ekként is nyert világbajnokságot 400 méter vegyesen. 2012-re minden adottnak tűnt az olimpiai aranyhoz, ám jött a „bukás” – az úszó dobogóra sem került –, valamint a mester kulcsmondata: nem kell elkenődni, Katinka bármikor nyithat szépségszalont Budapesten. Az egyetlen ember, aki ekkor hitt benne, Shane Tusup volt. Jött a házasságkötés, az életüket pedig Budapesten rendezték be, nem titkoltan azért, mert a Shane-féle módszert, vagyis a versenyekkel folyamatos formában tartást Magyarországról sokkal egyszerűbb szervezni. És talán nem állunk messze az igazságtól – főleg Katinka „szárazföldi csatáinak” eredményét elnézve –, ha kijelentjük, hogy nálunk könnyebben fújták ők a passzátszelet. Míg Amerikában az egyetemi sportolóknak fizetés sem jár, addig Magyarországon a kiugró eredményre hivatkozva drasztikus, átfogó változásokat lehet elérni.
Talán a Shane-jelenségnek ez az a vonatkozása, amit nem fog fel a magyar átlagember: egy félrelökött kaliforniai gyerek nyilvánvalóan valahol meg fog harcolni az érdekeiért – vagyis csak a saját érdekeikért fog, más meg majd másért harcol, ha akar. Amíg nálunk nyeregben van, nem fog megtanulni magyarul, az ő nyelve a világsiker nyelve, és ennek megfelelően az angol. Mint nemrégiben a Facebookon nem kis tetszést aratva – angolul – megjegyezte, „az oroszlán sosem kér engedélyt, hogy megehet-e egy zebrát”. Így talán érthetőbb – ha sokak számára emberileg nem is elfogadható –, miért üvöltötte az országos bajnokságon Darren Wardnak, hogy „kinyírlak”.
Az is természetes, hogy egyesek épp a „gonosz Shane” képet tartják pajzsként maguk előtt. Így volt ezzel egy bulvárlap Széles Sándor úszóedző Duna Arénából való állítólagos kitiltásakor is, amit a sajtó megpróbált Tusupra kenni, amikor a veterán-vb-re készülő Kalaus Valter nem edzhetett Szélessel (az igazság persze az volt, hogy az Iron-úszó Kalaus csak Iron-trénerrel tartózkodhatott a vb-helyszínen).
Shane Tusup egyébként meg majd eldönti, akar-e bármit is bizonyítani, mondjuk azt, hogy az ő és Katinka módszere általánosan is működőképes. Mert mint azt Sós Csaba úszókapitányék rendre ismételgetik, korszakos edzői tettekről majd akkor lehet szó, ha a metodika más versenyzőknél is sikeresnek bizonyul – például úgy, ahogy az állóképességi munkával a Széchy-iskola aranyérmek sorát hozta különféle sportolóknál.
