Egymillió szavazót veszített az ellenzék

Az ellenzéki politikát nem a politikusok, hanem a baloldali média uralja, és még katasztrofálisabbá teszi a vereségeket, de mit számít nekik, amikor cseng a kasszagép.

Budapest, 2019. január 10. Karácsony Gergely, a Párbeszéd fõpolgármester-jelöltje Budapest mindenkié! címmel kampányindító sajtótájékoztatót tart a Fõvárosi Közgyûlés épületének udvarán az V. kerületi Városház utcában 2019. január 10-én. MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Az ilyen rommá verést még 2018. április 8-án 20 óra magasságában is hallottuk rebesgetni, aztán miután a kígyók befejezték a kígyózást, jött a brutális hideg zuhany. Aki nem egy liberálbolsevik buborékban él, és nem hiszi, hogy az egész ország azt akarja, amit ő, az tudja, hogy így lesz ez az idei választások esetében is, hiszen a fordulathoz ellenzék és program is szükséges, a pojácák és az óbégatás nem elegendők.

De a független-objektív média mégis újra meg újra rázendít ugyanazokra a szenzációhajhász ökörségekre, amelyekkel sikeresen elveszítenek minden választást. Ugyanúgy spekulálnak a számokkal, addig csűrik-csavarják az általuk fizetett közvélemény-kutató intézetek eleve kétes adatait, amíg a halovány elméleti esélyből tuti rommá verés lesz. Aztán jön a pofára esés – a felelősség vállalása és a felelősségre vonás mégis mindig elmarad, néhány hónap vagy hét múlva újra előkerülnek ugyanazok az ócska trükkök, a Fidesz megint elveszíti félmillió hívét, és a kormányváltás ismét olyan közel kerül hozzánk, mint a szivárvány: csak épp át kell lépni alatta.

Milyen felelősségre vonásról beszélek? Súlyos választási vereségek után a jóérzésű politikusok lemondanak és visszatérnek civil foglalkozásukhoz. Ez nálunk nem nagy divat, szinte csodaszámba megy, hogy Vona Gábor vagy a fütyülős pojáca, Juhász Péter – sajnos minden bizonnyal csak ideiglenesen – visszavonult a közéletből. De például Karácsony Gergely hamar elfelejtette, hogyan állt megszégyenülve a kamerák előtt tavaly április 8-án éjféltájt. Úgyhogy tovább röhögteti magát, ezúttal Tarlós István győzelmét könnyítve meg. Hiszen mi mást tenne egy olyan valaki, akit úgy meg lehet alázni, mint ahogyan Földi-Kovács Andrea tette vele a minap a Hír TV-ben? Ki gondolja komolyan még ezek után is, hogy ez a szegény anyámasszony katonája képes elvezetni egy metropoliszt?

De a politikusok még hagyján. Egyike vagyok azoknak, akiknek meggyőződésük, hogy a katasztrofális vereségben nagyobb szerepük volt a magukat független-objektív médiu­moknak beállító propagandaorgánumok munkatársainak. Mint látjuk, eszük ágában sincs vállalni a felelősséget, hogy mennyire elszúrták trükkjeikkel, tudálékos fölényességükkel a politikusok amúgy is gyatra „munkáját”.

Az ellenzéki politikát nem a politikusok, hanem a baloldali média uralja, és még katasztrofálisabbá teszi a vereségeket, de mit számít nekik, amikor cseng a kasszagép: az olvasó rákattint a bombasztikus címre, most is, akárcsak legutóbb. Mindegy, milyen spekuláció, kiforgatás, belemagyarázás van benne, a kattintás és a kassza a lényeg. Mert – feltételezem én – annyira hülyék nem lehetnek, hogy higgyenek is abban, amit fél, vagy egy, vagy két évvel ezelőtt is szinte szóról szóra ugyanígy megírtak, és akkor is fiaskónak bizonyult.

Mindent elmond róluk, hogy egy olyan megalázó vereség után, mint a tavalyi, az europai parlamenti és helyhatósági választások évében is ugyanazokkal a trükkökkel keresik meg a pénzüket. Feltételezem, az újabb vereségek után is elmarad a felelősségvállalás és a felelősségre vonás, és néhány hét után ismét olvashatjuk, hogy a Fidesz félmillió szavazatot veszített, és a hét végéig megbukik a kormány. Gratulálunk a kreativitáshoz!