Magyar menekültek a balliberálisok pánikszobájában

Az a sajtó és az az ellenzék csapott le a venezuelai menekültek történetére, amely nem is olyan régen még vérben forgó szemmel, a legsötétebb vészkorszakot kiabálva rohangált körbe-körbe.

Fotó: Miguel Gutiérrez Forrás: MTI

A liberális ellenzék és a még liberálisabb független-objektív sajtó egy ideig még kényelmetlenül fészkelődött a menekülthintán, de miután egyrészt folyton belenyomtuk az arcukat az átlátszó hazugságaikba, másrészt minden közvélemény-kutató cég azt mérte, hogy a magyar emberek a legkevésbé sem vágynak a kölni szilveszterhez hasonló mulatságokra, nem szeretnének fémdetektorok, gépfegyveres katonák és betontömbök árnyékában rettegni adventkor és a karácsonyi vásár ideje alatt, sunyin és észrevétlenül leszálltak róla.

Persze egy-egy elejtett félmondatból és a haladó sajtó cikkeiből természetesen a napnál is világosabb, hogy az ellenzék és sajtója valójában mit gondol a migrációról, de taktikus módon elengedték a felnőtt kísérő nélkül érkezett (nagykorú) kisfiúk kezecskéit, és azóta gyakorlatilag átálltak arra, hogy a nap huszonnégy órájában úgy tolvajozzák, korruptozzák a kormányt, mintha nem lenne holnap.

Egészen csütörtökig elsunnyogták a migrációról szóló vitákat. Hogy aztán a venezuelai hír hallatán stroke-ot kapva álljanak neki a kormányt szidalmazni, amiért bevándorlókat merészel befogadni. Itt jegyezzük meg, hogy emberemlékezet óta nem láttuk és nem hallottuk ezt a szót: „bevándorló”, hisz a világban csak szegény, elcsigázott és üldözött „menekültek” keresik a békét és a megnyugvást. No meg a széles sávú internetet és a biankó bankkártyát. A jelek szerint azonban az ellenzék újra felfedezte a rég elfeledett szót, és nem is fél használni azt. Ami többszörösen is öngól, hiszen a Venezuelából befogadott menekültek egytől egyig magyarok.

A balliberális sajtó szellemi fölényére jellemző, hogy elhallgatták: a második világháború és 1956 után rengeteg magyar emigrált az Egyesült Államokba, és a hazájukból elüldözött magyarok egy részét valamelyik dél-amerikai országba irányították. A magyar törvények szerint vérségi-származási alapon dől el, hogy ki számít magyarnak. Természetesen a venezuelai menekültek magyarok, a magyar állam pedig ezért – nagyon helyesen – a sajátjainak nyújtott segítő kezet. Magyar embereket fogadott be Magyarország.

Valószínűleg ez zavarja a liberálisokat. Hiszen ők sokkal szívesebben látnának iraki, afgán, pakisztáni és líbiai „menekülteket”. Nekik semmit nem számít a magyar, a magyarság. Ők nem nemzetekben, nem nemzetállamokban, hanem egy határok nélküli európai egyesült államokban gondolkodnak. Ezért tombolnak, ezért hazudoznak. És ezért nem kérnek belőlük a választók.