Úgyis két mosdójuk van a fürdőszobában, addig használják a jobboldalit – ezt válaszolta a telefonba a vízvezeték-szerelő, akit azért hívtam fel, mert az egyik csap szerelvénye szétcsúszott. Ezért, aki itt akart kezet mosni, annak nemcsak szappanra, hanem vödörre is szüksége volt. A mesterember a következő hétfőt jelölte meg, azt mondta, akkor ér rá a feladatot elvégezni. Ez fél évvel ezelőtt volt, a baloldali mosdó azóta is használaton kívül van.
Megfogadtam a tanácsát, és a jobboldali csap segítségével mosom kezeimet. De mi van akkor, ha valaki nem ilyen türelmes vagy csak egyetlen szaniter árválkodik a fürdőszobájában? A nyolcvanas években még gyermek voltam. Szüleim akkor építkeztek, és emlékszem, hogy a kőművesek, burkolók, festők és villanyszerelők közül többen a fent említetthez hasonló határidővel dolgoztak. Azaz nem dolgoztak, mert valahogy soha nem sikerült a megadott időpontra megérkezniük. Nagy urak voltak a mesterek, nemigen volt nekik arra idejük (kedvük?), hogy holmi szétcsúszott szerelvényekkel babráljanak.
Hosszú évek óta hallani, hogy vissza kell adni a kétkezi munka becsületét. Ehhez szükséges a kiszámítható jövő, a versenyképes fizetés és az értékesíthető szaktudás. A magyar gazdaság most olyan felívelő pályán halad, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. A jövő kiszámítható, munka van bőven, az építőipar alig győzi a megrendeléseket. A bérek emelkednek, a tudás elsajátítása terén viszont még van tennivaló. A szakképzési rendszer átalakítása elkezdődött, a folyamat azonban nem zárult le.
A német modell átültetésének vannak eredményei, de hátra még senki nem dőlhet. A szakképzést bővíteni kell és erősíteni, hogy a kínálat találkozzon a munkaerőpiaci kereslettel. Jó célnak nevezhető az is, hogy minél több fiatal rendelkezzen egyszerre szakmával és érettségivel. Ezt a tervek szerint állami ösztöndíjjal is támogatni kívánják. Minderre szükség van, mert az utánpótlásban nem állunk jól. Most sincs elég hozzáértő munkáskéz, ha pedig ebben nem lesz változás, akkor azt a gazdaság egésze megérzi. Ezzel a problémával nem csak Magyarország küzd, a kívánt megoldásban azonban vannak különbségek.
