Háttérhatalom az ISIS árnyékában

Jelenleg is Bassár el-Aszad elnök Szíria vezetője, és miközben hatalma stabilitása nem változott, országa romokban hever. Akkor mire volt jó a pusztítás, az áldozatok nagy száma?

Megkezdődött a szíriai polgárháború utolsó szakasza? Fotó: Reuters

Azért, hogy menekülthullámnak lehessen álcázni az Euró­pát ért inváziót? Hogy ideológiai alapja legyen az illegális határátléptetés támogatásának, felülírva nem csupán a törvényes rendet, hanem a józan ész logikai egyszerűségét is? ­Miért kellenek bevándorlók? Mert – mondják – fogy a népesség és nincs elég munkaerő. Mert ha így folytatódik, kontinensünk végleg elöregedő társadalmak lakhelyévé alakul, és kihal. Nem vitatható tény, hogy rossz a tendencia, de mindez visszavezethető a több évtizedes manipulációra. Egészen pontosan a fogyasztói társadalom abszolutizálása az, amely a rövid távú profitérdek miatt katasztrofális jövőbe taszíthatja Európát. „Fogyassz! Magadra gondolj, és ne érdekeljen a jövő, élj a mának!” szlogenek rabságában élünk.

Ami viszont a legdöbbenetesebb a képletet elemezve, hogy a bevándorlás támogatása és erőltetése a mának szól, és nem a hosszú távú népesedési görbét kívánja pozitív irányba fordítani. Az ideérkezők ugyanis azonnal fogyasztók lesznek, amihez pénzt is kapnak letelepedési vagy alanyi jogon járó szociális támogatások formájában. Ahogyan – minden pénzügyi rendelkezést figyelmen kívül hagyva – anonim bankkártyákat is a zsebükbe dugnak. Az igazi arcátlanság viszont az, hogy az elöregedő társadalmakban a nyugdíjaskorú emberek már nem számítanak jó fogyasztónak, hiszen nem cserélgetik az autójukat, háztartási cikkeiket, hanem egyre konszolidáltabb életre törekednek. Ez pedig nem nyereséges a tőke oldaláról nézve.

Mi hát a képlet? A politikát a háttérből irányítva a háttérhatalom háborút provokál, miközben az sem érdekli, hogy eléri-e a célját, amire jó példa a szíriai öncélú beavatkozás. Menekültek milliói indulnak Európába, amit az NGO-szervezetek irányítanak, támogatnak. Majd megérkeznek az azonnali fogyasztók tömegei (menekülteknek titulálva), akiket az államok adóbevételeikből kell hogy finanszírozzanak, hiszen számos ok miatt nem képesek dolgozni és saját magukat eltartani. Következmény: az európai országok – még a leggazdagabbak is – forrásai egy idő után kimerülnek, így hitelt kell felvenniük. A hitelek visszafizetése szinte lehetetlen, mert a támogatásra szánt kiadások kontraproduktívak, gyakorlatilag szociális segélyek az ide érkezett embertömeg számára. Majd a tőke fedezetül megszerzi az adós országokat, ahogy az Görögország esetében történt.

Azt, hogy milyen erővel és mindent felülíró érdekérvényesítéssel bír a háttérhatalom, jól mutatja a menekültkaraván-szindróma. Ugyanis az európai parlamenti választásokig a migrációt egyébként támogató pártoknak nem érdekük, hogy a bevándorlás napirenden legyen. Tudják, megvan a veszélye annak, hogy a választók körében nő a bevándorlást ellenzők szavazati aránya, ha az invázió folytatódik, menekültkaravánok formájában.

Azzal tehát, hogy a karavánügy mindezek ellenére napirendre kerülhetett, a globális pénzügyi csoportok nemzetek- és nemzetközipolitika-felettisége bújik elő az eddigi formális rejtekéből. Napfényre kerül, hogy az unió vezetői a nyugat-európai országok kormányaival már régen nem urai az Európában folyó eseményeknek. Ráadásul képtelenek kordában tartani a tőke – a háttérerők – mohóságát. Még krízishelyzetben is kénytelenek meghunyászkodni egy szűk tőkéscsoport érdeke előtt. Arról nem is beszélve, hogy az illegálisan mozgó tömegben több tucat dzsihadista harcos juthat be akadálytalanul az európai kontinensre.

Viszont nekünk, normális embereknek jó hír, hogy az arrogáns világelit stratégiai hibát követett el. Hogy mit és ­miért, erről majd legközelebb.

A szerző titkosszolgálati szakértő