Kettős néppárti fronthatás

Folynak a felmérések, zajlanak a latolgatások, milyen lesz az új Európai Parlament összetétele, mindenekelőtt arról, hogyan szerepel majd az Európai Néppárt (EPP) a május végi választásokon.

Bukarest, 2012. október 17. Az Európai Unió és az Európai Néppárt (EPP) zászlói lobognak az EPP kongresszusának megkezdése elõtt a bukaresti parlament épületénél 2012. október 17-én. (MTI/EPA/Robert Ghement) Fotó: Robert Ghement

Folynak a felmérések, zajlanak a latolgatások, milyen lesz az új Európai Parlament összetétele, mindenekelőtt arról, hogyan szerepel majd az Európai Néppárt (EPP) a május végi választásokon. Megjelentek az aggódó hangok is a néppárt mandátumainak számát illetően, hiszen nem tudni, a mostani baloldal-hódoló hangvétel, defetista politikai kommunikáció mennyire roggyanthatja meg a CDU–CSU németországi helyzetét s ronthatja le a kontinentális eredményeket. Az biztosra vehető, hogy voksokat nemigen fog hozni az EPP mostani vezetőinek a bevándorláspártoló, kereszténydemokratából liberális villámfordulat s a Fidesz elleni folyamatos támadás.

Senki sem veszi számításba azonban azt a lehetőséget, hogy mi van, ha a néppárt élemberei eleve nem nagyon erőltetik pártcsaládjuk győzelmét, és ezért tartanak leszegett fejjel maratoni ámokfutást a sorsdöntő választások előtt nem sokkal? Ha így van, rögtön helyükre kerülnek a mozaikkockák, hisz logikussá válnak az érthetetlen, hajmeresztően irracionális elemek. Ép elmével ugyanis felfoghatatlanul önpusztító cselekmény békeidőben, a sorsdöntő európai uniós választás kampány elején frontot nyitni az egyik legnagyobb támogatottságú, legsikeresebb tagszervezet, a Fidesz ellen a politikai családon belül. Sokkal praktikusabb lett volna – bár cinikusan machiavellista –, ha a május végi voksolás, sőt az Európai Bizottság és reménybeli néppárti elnökének megválasztása után kezdik el kiszorítani a renitens, a sorba beállni nem hajlandó magyar tagpártot, mivel akkor már úgyis fait accompli teremtődött volna, és a mórra, vagyis a Fideszre, miután megtette kötelességét, már nem lett volna szükség.

Menyire más azonban a leányzó fekvése, ha a néppárt liberálisai eleve besszre játszanak, és az ellenfeleket akarják helyzetbe hozni! A Fidesz elleni házon belüli lejárató kampány hatalmas haszna a Juncker–Timmermans páros szempontjából, hogy a néppárt gyengébb szereplésével elhárulnának az akadályok a vágyott nagykoalíció elől. Mi történne ugyanis, ha a végén úgy nyerné meg az EP-választásokat az Európai Néppárt, hogy nem kellene koalíciót kötnie a baloldallal és a liberális zöldekkel? Az maga volna a világvége, a skandalumok csimborasszója! Ilyenről a különös házasságot forszírozó financiális erőcsoportok hallani sem akarnak. Márpedig azzal, amit a globalista, multinacionális szponzorok akarnak, nem szabad szembemenni a felfokozottan nyitott, lihegőn szervilis liberális oldalon. Előre le van zsírozva, hogy a néppártnak minden körülmények között nagykoalíciót kell kötnie nevezett bevándorláspárti erőkkel. Ilyenformán az EPP-s fősodor végül is folyamatosan saját pártcsaládja ellen kampányol. Ezért olyan a kampánystratégiájuk, mintha egy kézilabdacsapat mindent elkövetne a meccsen, hogy minél több gólt dobjon – a saját kapujába.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy a mai ­EPP-s fősodor, illetve a mögötte álló háttérhatalmak interpretációjában az az ­igazi demokrata és konzervatív, aki nem kereszténydemokrata, hanem inkább baloldali és liberális. Aki pedig ezt nem látja be, az szélsőséges, populista, azaz kirekesztendő és alkalmatlan mindennemű politikai együttműködésre. Tehát a néppártnak mindent el kell követnie a baloldal jó és saját visszafogottabb választási eredményei érdekében, hogy semmi se veszélyeztesse a szélsőliberális zöldekkel kiegészülő nagykoalíció létrejöttét az Európai Parlamentben is a választást követően. Egy régi filmcímet átfordítva, ez menekülés a vereségbe. Logikus, hogy aki ezt az opportunista háttérpaktumot, bundát felborítaná, azt kiátkozzák. Ez történik a Fidesszel.

Aki pedig nem tudná, kinek a mániája mindenhol a választások eljelentéktelenítése, annak ajánljuk szíves figyelmébe Soros György ez irányú tevékenységét, megnyilvánulásait. A milliárdos spekuláns leírta két hónapja legutóbbi cikkében, hogy csalódott a néppártban, amiért a Fideszt engedi a tagjai között maradni. Azt is lefektette: az EU-párti erők csak akkor győzhetnek, ha Európa érdekeit a sajátjaik elé helyezik.

Számos alkalommal nyilatkozta továbbá, hogy a populizmust és a nacio­nalizmust tekinti az emberiség rákfenéjének. És lám, mit tesz a véletlen, rögvest ennek megfelelően beszélnek Jean-­Claude Junckerék, sértegetik és immár kiutálnák a néppártból az egyik húzóerőt, a Fideszt. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Soros mindig és mindenütt végeredményben a nagykoalíciót, mégpedig a nemzetellenes pártokét támogatta, szorgalmazta – nálunk is próbálkozott a 90-es években –, akkor korántsem egymillió forintos kérdés, hogy ki, milyen erők állnak egyes marionettpolitikusok hektikus, észszerűtlen, saját pártjuk esélyeit romboló megnyilvánulásai mögött. Minden azt a nagy célt szolgálja, hogy a bevándorlássegítők pártcsaládokon átnyúló nagykoalíciója ha törik, ha szakad, létrejöjjön.

Ott van a buktató, hogy ezzel a Fidesznek, illetve a nemzeti alapokon álló pártoknak is buzgón kampányolnak. A heves, hisztérikus támadások következtében a választópolgárok számára egyértelmű, átlátható helyzet teremtődik, s így Európa-szerte megerősítik az illegális bevándorlást elutasító, a törvényesség oldalán álló erőket. Ez pedig az európai parlamenti győzelmi álmaikat szertefoszlathatja és a zsidó-keresztény kultúrát megtartani akaró erőket győzelemhez segítheti.